rész - MEK

Brancovici nem kapott 1656-ban ilyen feltételeket. 1 1682 óta a szentelésreHavasalföldre lemenő vladikát ott is egy választásnak vetették alá, amelyazonban csak formai volt s mindig a már Erdélyben megválasztott és kinevezettvladikát választották meg ott is. Ugyancsak ettől az időtől kezdveoktatást és buzdítást is kapott, ígéretet, esküt is kellett tennie, hogy az orthodoxegyházhoz s annak főpapjaihoz hű marad. Ez részint azért volt így, mertHavasalföld érseke ekkor erdélyi származású volt (a szebenvidéki Vesténybőlvaló Theodosie, élt 1621—1708); a g. kel. egyház új korszakba lépett a máremlített Dositheosz 2 jeruzsálemi pátriárka alatt (1669—1708), amikor a havasalföldifejedelmek is igen kiváló uralkodók voltak (§erban Cantacuzino ésunokaöccse Constantin Bráncoveanu). Ezek mind figyelemmel kísérték éstámogatták az erdélyi g. kel. román egyházat „a kálvinizmussal való harcában".A megválasztott s felszentelt vladika a neki hagyott területet egyedülkormányozta. A protestáns korbeli, mintegy 50 román esperesség közül ,40volt közvetlenül a vladikák alatt, 9—10 pedig (a fogarasvidéki 3 s még 6—7Szászváros, Alamor stb. vidékén) közvetlenül a ref. superintendens vezetésealatt állott. Ez különben Erdély prot. korbeli történetében nem egyedülállójelenség: a háromszéki unitárius falvak az egész XVII. században a ref. püspökalatt állottak; a sajói és a tekei szász luth. esperesi kerületek meg egészen1850-ig; viszont a szászvárosi ref. esperesi kerület a szász püspök alá voltrendelve. Ellen-vladikát csak egyet ismerünk, a kisorosz III. Ghenadie-t(1659—60). Ekkor ugyanis, Barcsay alatt nemcsak a ref. egyház bomlott kéttáborra az egyházalkotmányi kérdésekkel (episcopalismus-presbyferianismus)szervesen kapcsolódó eskü-ügy miatt, 3 úgyhogy Barcsay unokaöccse, az akkorisuperintendens, Csulai György is a Rákóczy-párton állott, hanem a románpapság is. A túlnyomó többség átment Sava vladikával a Rákóczy-párlra serre Barcsay a maga pártján maradt néhány román papnak külön vladikátadott az említett Ghenadie személyében.A vladikák közül (XVII. sz.) 3-at letettek a superintendensek s a feje-1delmek (Ilié lorest 1643, Sava Brancovici 1680 és Ioasaf 1682), egy pedigelment magától (Dosoftei 1628); a többi haláláig viselte a méltóságát. Egyjszerb eredetű, de románul is tudó vladikán s a románul nem tudó görögiIoasaí-on kívül mind románok voltak.1 Vagy mert bízott benne II. Rákóczy György, vagy mivel a lengyelországi hadjáratküszöbén (1656 dec.) nevezte ki Szávát s- nem volt ideje a feltételek írásba foglalására,vagy mert nem akarta megbántani a moldvai és havasalföldi segélyhadak érzékenységét.ILupa?: Ist. bis., p. 70.)Érdekes, hogy épen a román eredetűnek tartott Barcsay Ákos szabta a legkeményebbfeltételeket. (Jorga: Ist Románilor, I, p. 2"0.)2 így pld. 1698-ban is, amikor a Rómával való uniót megkötő Athanasie Angheltfelszentelték, a jelenlevő Dositheosz meghagyta neki, hogy csak szlávul vagy görögül misézzék,de ne románul, mert ez kálvinista eretnekség.3 A püspökök ugyanis nem akarták letenni (világi hatóságok kezébe) az addig sohasemkért hűségesküt. A presbyteresek hajlandók voltak.