rész - MEK

zad derekán a görög keleti fegyházbanaz alighogy új erőre kapott görög szellemet,a görög theologusok nagy bosszúságára, egy oroszos jellegű szlávirány kezdte kiszorítani. Ennek az új oroszos szláv egyházi szellemnekKiev volt a központja s Mövilá Péter a legnagyobb alakja; a román fejedelemségekbenpedig a Kempis híres müvét szlávra fordító Udri§te Násturel,Matei Basarab havasalföldi fejedelem sógora, képviselte ezt az irányt. Ámde1670-től kezdve újra a görög szellem lendül fel, amelynek a fiatal Dositheosz(Dosoftei) jeruzsálemi pátriárka volt a lelke (élt 1641—1708). Dositheosz igenjól ismerte a román fejedelemségek egyházi viszonyait, mert sokat időzöttMoldvában és Havasalföldön. Jól ismerte különben Erdélyt is, ahol egyszer,rövid időre, szintén megfordult (I. Lipót alatt); ahol Apaffy korában épen aző hatása alatt egy görög volt a románok püspöke (1682) s ahová legjobbtheologusait, a Lichudisz testvéreket is beküldte az orthodoxia erősítésére.Dositheosz különben nagy ellensége volt úgy a jezsuitáknak, mint a kálvinistáknak;egy nagy zsinaton utasította el a francia kálvinizmusnak a keletiegyházhoz intézett egyesülési felhívását. Ugyancsak elutasítással találkozottkésőbb az anglikánoknak 1723-iki hasonló kísérlete is. 1Az erdélyi románság múltját a protestáns korban is legegységesebben vallási,egyházi élete szempontjából tekinthetjük át. A falu, a falusi templom s abenne szolgáló s a földjét is sajátkezűleg megmunkáló pap, íme ezek az erdélyirománság múltjának a jegecesedési pontjai. Ezt fejezi ki sokatmondóanN. Iorga tanulságos könyve már a címével is: „Sate §i preofi din Ardeal"(Bucure§ti 1902). A reformáció előtt többé-kevésbé félhomály borítja ezt a kétfontos tényezőt. A hitújítás azonban, a fentebb vázolt események során, azerdélyi román „falvak és papok" alakjaira is élénkebb fényt vet. Az Erdélybenmeghonosodó Iutheránizmus, majd meg a kálvinizmus, rendszeres, jól átgondoltpropagandát fejtenek ki, hogy a románságot is táborukba vonják. Az elsőlépést ebben az irányban a luth. szászok tették meg (1544); az ő reformálótevékenységük mindössze néhány évtizedig tartott s a XVI. század nyolcvanas \éveinek elején már lezártnak tekinthető. A lutheránus reformáló törekvés ajsajtót, a könyvnyomtatást használta eszközül. Célját azonban egyáltalában nemiérte el, de a román nyelv és szellemi élet múltjában mégis rendkívül nagyijelentősége van ennek a mozgalomnak: kitermelte az első román nyelvennyomtatott könyveket s megindította a román nyelvnek a szláv hivatalos egyháziés állami nyelv ellen való felszabadulási és érvényesülési harcát„A XVI. század két utolsó tizedében e vallásos propaganda intenzitásanémileg csökkent, míg a kath. vallású Báthoryak ültek Erdély trónján. Másrésztpedig a szászok idejekorán belátván, hogy térítési buzgalmuk a románokatmégsem fogja beolvaszthatni a lutheránizmusba, ebbeli törekvéseikkel1 Melchisedec: o. c., pp. 79—113. Melchisedecről (1823—1892), Román város püspökéről,érdekes lesz megemlítenünk, hogy az ó-katholikus bonni kongresszuson (1875) ő képviseltemásodmagával a romániai orth. egyházat.