rész - MEK

gyar felső és alsó klérus részérői ném talált, erélyesebb ellenállásra, azt a2Árpádok és a Habsburg-királyok történetében könnyen megtaláljuk. •Szent István első magyar király az ő valóban apostoli működésével annyiérdemet szerzett a katholikus egyház iránt, hogy még ha el sem ismerjük aStilveszter-bulla hitelességét, őt azon jogok gyakorlására, amelyeknek párjoka világon nincs, méltónak találjuk. Utódai követték szent elődjük példáját s azáltala alapított püspökségeket nagy vagyonnal és gazdag kiváltságokkal ruháztákfel. Innen van a benső, szívélyes viszony az egyház és az állam, emennektörvényhozása, igazságszolgáltatása és közigazgatása meg amazéi között. SzentIstván egyházi ügyekben is hoz törvényeket. Szent László és Kálmán királyokpedig országos zsinatokat tartanak, amelyeken egyházkormányzati és fegyelmiügyekben is hoznak határozatokat. A társadalmi evolúció eme stádiumábanaz állam még annyira fejletlen, saját hivatásával annyira nincs tisztában, hogykörvonalai elmosódnak és az egyházéba belevesznek. Csupán egy olyan erőteljesegyéniség, amilyen VII. Gergely pápa, volt képes a fogalomzavar ködébentisztán látni és az állami túlkapásokat visszautasítani. Kálmán király agvastallai zsinaton kénytelen az investitura jogának gyakorlásáról lemondani.Az avignoni pápáknak francia befolyás alá való jutása s e korszak végéna római szék betöltése körüli zavarok teszik előttünk érthetővé, hogyZsigmond király a tényleg létező idegen politikai befolyások ellen a placetumregiummal védekezett, amelyet Mária Terézia jónak látott újból feleleveníteni.De úgy ez a nagy királynő, akit új egyházmegyék alapítása miatt méltánlehet Szent István első magyar királyhoz hasonlítani, mint Habsburg-őseiannyi sok érdemet szereztek a katholikus egyházzal szemben, hogy a pápaságirántuk mindig a legteljesebb bizalommal volt s még kétes jogú követeléseikelőtt is készséggel meghódolt. Egészen természetesnek fogjuk ezt aviselkedést, tartani, ha meggondoljuk, hogy ez a fejedelmicsalád századokonát két arcvonalon harcolt a katholicizmus érdekében. Nyugat felé a protestantizmustszorította vissza s ha erejét nem is volt képes megtörni, bizonyosegyensúlyi helyzetet hozott létre vele szemben. Kelet felé pedig az egyetemeskeresztény vallást és a civilizációt védte a három világrészre kiterjedő törökhatalom ellen. Innen érthető meg II. Józseffel szemben a VI. Pius pápa magatartása,amely inkább hasonlított egy eltévelyedett fián búsongó atyáéhoz,mint mennyköveket szóró elődeiéhez.De hogy ennek a korszaknak legjellegzetesebb egyéniségét méltassuk,Ferenc király (1792—1835) mélyen vallásos lélek volt. Amellett, hogy öröklötthatalmára féltékeny, távol állott tőle még a gondolat is, hogy népeit elszakítsaRómától. A francia nemzet és királyi család, de különösen szerencsétlen nővére,Marié Antoinette sorsán okulva, valóságos borzalmat érzett a felvilágosodáseszméi iránt, amelyek végeredményökben a forradalomra vezettek. Tehát birodalmábana katholikus egyházzal szemben tanúsított magatartása nem voltegyéb teljesen felesleges, atyáskodásnál, amely az egyházra nézve amily nyomasztó,épen olyan lealázó is volt. De tűrte a pápaság és tűrték a püspököka császár-királynak túlbuzgó közegei által még inkább súlyosbított ezt a hely-