rész - MEK

igazgatótanács szervezése, szabályzata és utasításának a kegyúr által leendőszentesítését, az állami kezelésben levő erdélyi kath. alapok és alapítványokátadását, a Teréz-árvaház, a székes káptalan, a szebeni orsolyazárda alapítványijavadalmain esett sérelmek orvoslását és a kincstári kegyuraság alattlevő 33 plébánia javadalmazásának felemelését. 1 És ezzel ismét egy nagyjelentőségűhatárkőhöz érkeztünk az erdélyi kath. autonomia életében, azutolsóhoz, amely a végleges kifejléshez még hiányzott s egyben ahhoz a döntőállamjogi biztosítékhoz, mely az autonomia jogosságának további vitathatásátegyszersmindenkorra kizárja s amely előtt az állami szempont elfogult védelmezőiis kénytelenek meghódolni. 2 Trefort miniszter ugyanis 1873 junius16-án 1008. eln. sz. a. válaszolt a státusgyűlés feliratára s a püspökhöz, minta Státus elnökéhez intézett leírat így hangzik: „Tekintettel Ő cs. és apostolikir. Felségének 1867 augusztus 19-én kelt legfelsőbb elhatározására, mely azErd. Kat. Státussal 1867. évi szept. 12-én 896. elnöki sz. alatt kelt inneniintézvénnyel közöltetett, a Kath. Státusnak teljes joga lévén arra, hogy éviüléseit megtartsa és a 24 tagu igazgatótanácsot, mely az akkorig működöttkatholikus egyházi bizottság helyébe lépjen, önkebeléböl megválassza; az erdélyipüspökmegyei Státusnak ebbeli eljárását jóváhagyó tudomásul veszem ésegyúttal azon megállapodását is helybenhagyom, mely szerint az összes ekkoriga kat. egyházi bizottság hatásköréhez tartozott ügyeket jövőben ama már megválasztott24 tagú igazgatótanács befolyásával kezelendi és intézendi. Mindenegyebekre azonban, mikre a folyó évi május 12-én és folytatólag ülésezettStátus még azon túl kiterjeszkedik, nem vagyok azon helyzetben, hogy azerdélyi püspökmegyét illetőleg külön és kivételesen már most intézkedhessem,1 Lásd az 1873-as jkv.-t. - Forster i. m. 62. - Bochkor i. m. 425-426.« Bochkor i. m. 16, 17-18, 20. - Csorba i m. 362, 365-366. — Forster i. m. 65. —Melichár i. m. 142. — Feltéve, de meg nem engedve, hogy az erdélyi kath. autonomia1873 előtt tényleges és kielégítő jogalappal nem is birt volna, idézett helyeken Csorba,Forster és a kevésbbé elfogult, de mégis inkább az állami szemponttal rokonszenvezőMelichár is elismerik, hogy 1873 óta az autonomia elvitathatatlanul jogos. Vagyis ebbena feltételesen megengedett legrosszabb esetben is autonomiánk a román impérium kezdőpontjáigbezárólag közel félszázados gazdag múltra tekinthetne vissza.Lehetetlen e helyen is nem szemléltetnem az ősi autonomia ellenségeinek tudományosmódszerét, idézve Csorba szavait az 1873-as döntő eredmény alkalmából: „Rzthisszük, hogy azon tisztelt olvasóink előtt, akik az 1867. évi idézett felséghatározat szövegét,valamint azt, amit e felségha'ározat létrejöttének körülményeire és a dolgok továbbifejleményeire nézve előadni szerencsénk volt, figyelemre méltatták, nem szükségesfejtegetnünk azt, hogy csakis a státusgyűlésben nyilvánult törekvések iránt való rendkívülijóakarattal, hogy úgy mondjuk pártfogói elnézéssel, lehetett e most idézett rendeletetkiadni. Hogy mik voltak e jóakaratnak és elnézésnek rugói, vagyis, hogy mily körülményekműködtek közre abban, hogy e rendelet meghozatalakor a felséghatározatnaka legfelsőbb kegyúri és kormányfölügyeleti jogok épségben tartására vonatkozó intézkedése,továbbá Erdélynek Magyarországgal időkőzben létrejött uniója, végre pedig azidőközben megtartott katholikus országos congresszus működésének stkertelensége, teljesenignoráltatott — nem tudjuk — de nem is kutatjuk... Tény azonban az, hogy erendelet kibocsáttatott..." I m. 362. — Valóban az is homokra épít, aki ilyen írástkomolynak elfogad és abból következtetéseket von le.