rész - MEK

ékeny testű, de sok nyelvet — az erdélyi fejedelmiek közül legtöbbet, köztükrománul is jól — beszélő fejedelem _ hitét sokat változtatta. Természettudományihasonlattal szólva, végig ment az erdélyi reformáció majd mindenbiogenetikus állomásán. Katholikusnak született, volt lutheránus, majd reformátusés mint .unitárius halt meg. Ez a korszak iktatja törvénybe a kath.,luth., ref. és unitárius vallásokat (1550/7, 1564, 1571) s ennek az utóbbinaka szervezetét (1576) s bár tökéletlen formában, de ez a korszak mondta kielőször az egész világtörténelemben a vallásszabadság nagy elvét, amit azonbannem tudott valóra váltani. „Általában — mondja a jeles ref. egyháztörténész— az első századok protestántizmusa nem volt eléggé türelmes." 1Az azonban látható, hogy sokkal emberségesebb volt az erdélyi román egyházsorsa a protestáns korban, mint volt ugyanezen időtájban a szászországi kálvinistáké,az ír katholikusoké, a francia hugenottáké s nem egy tekintetben azakkori erdélyi katholikusoké.János Zsigmond csak reformált román egyházról akar tudni, külön reformátusromán egyházat akar teremteni. A Báthoryak visszaállítják a görög keletiegyházat is. 1634 óta a kálvinista superintendens viseli az „orthodoxusoláhok püspöke" elmet. 2 Ő ügyel fel úgy a ref., mint a g. kel. egyházra; ezutóbbit azonban tényleg a „vládicá vagy mitropolit" kormányozza, a superintendenscsak a felügyeleti jogot gyakorolta. Ez megint olyan kapcsolat,amilyent máshol nem ismer a történelem; speciálisan erdélyi jelenség. Demiért vélte fel a ref. püspök épen 1634-ben az „oláhok püspöke" címet?Nyilvánvaló azért, hogy a ref. Erdély vallásilag egységesebben vehessen résztazokon a tárgyalásokon, amelyeket az angol Dury Jánosnak 1628 óta kifejtetttevékenységére épen ebben az időben kezdtek meg az összes protestánsegyházak egyesítése céljából. A mozgalom vezetői (köztük a svéd Oxenstiernas Rhoe Tamás a jeles angol diplomata) nagy szerepet szántak ebben a mozgalombanErdélynek is. 3 Az erdélyiek már 1634 febr. 7.-én készen állottak akedvező felelettel s javaslatuk szerint az egybehívandó nagy unió gyűlésre azangol király hívta volna meg a református és a dán király a lutheránus uralkodókat.A bekövetkező események (angol forradalom stb.) miatt az eszmenem ölthetett testet, de megfejti az erdélyi ref. püspökök „orthodoxus oláhokpüspöke" címét s ennek felvételi okát és körülményeit.Végeredményben azonban a protestántizmus nem sok hívőt szerzett arománság körében. A lutheránizmus különösen épen nem. De a kálvinizmussem. A román nemesség és a kiváltságos román kerületek (Hátszeg, Lúgos,Karánsebes) lakói rendi érdekekből még csak elfogadták a kálvinizmust, közvetlenüla ref. püspök fennhatósága alatt állottak s némi részben el is magyarosodhattak.A román nép nagy tömegét („sate ?i preofi") azonban nemnagyon érintette és változtatta meg a kálvinizmus. A román nép nem szerette1 Pokoly: i. m., I. p. 4.a u. o., II. 171.3 L. Duryre (1595—1680) s a kérdés szakirodalmára Kirchliches Handlexikon I.,1207. (DurSus) és Pokoly II., 124.