rész - MEK

kat s vallásuk egyéb külsőségeit érintetlenül megtarthassák, másfelől pedig az,hogy maguknak minél tűrhetőbb és előnyösebb gazdasági és politikai elhelyezkedéstbiztosítsanak. Az első szempontot az utóbbi cél érdekében semvoltak hajlandók feláldozni. De ha ősi tradícióikat nem 'fenyegette veszély,úgy hajlandók voltak a nehéz helyzetükből való fölemelkedés érdekében bármiríőelvi, dogmatikai, hűségi stb. nyilatkozatokra, sőt olyan salto mortale-krais, minő a protestáns fejedelmek alatt divott, hogy a kálvinista szuperintendensnektegyenek hűségesküt.A segesvári országgyűlés összegyűlt ugyan 1699 január 20-án, de nemfoglalkozott érdemlegesen az unió kérdésével, mert nem érkezett meg a válaszBécsből az e tárgyban tett előterjesztésre. Az országgyűlés protestáns többségeúgy vélte, hogy jobb lesz óvatosan hallgatni a kérdés fölött. Ez pedigrészükről taktikai hiba volt, mert ekkor még bizonyos súllyal kihasználhattákvolna Béccsel szemben a megejtett vizsgálat legalább is indifferens eredményeit.Nyomban az országgyűlés berekesztése után, 1699 február 16-án megjelentI. Lipót ünnepélyes diplomája, — melyet a gör. katholikusok az ő„első leopoldi diplomá"-]uknak neveznek —, melyben tudomásul veszi és ünnepélyesenhelybenhagyja az uralkodó áz Athanáziusz által 1698 októberébentartott zsinat és manifesztum állásfoglalását s az erdélyi görög vallású románoknaka katholikus egyházzal való unióját.Bécsnek ez a határozott állásfoglalása a kérdést lényegében már eldöntötte.Ezt érezte az erdélyi gubernium is, mely csak jó későre, 1699 julius14-én intézett újabb felterjesztést Bécsbe a románok ügyében. E felírat érveléseés gondolatmenete rendkívül érdekes és jellemző. A gubernium kifejtibenne, hogy „a román népre ráerőltetett vallásváltoztatás egyáltalában nem jelentsemmi előnyt sem a katholikus egyházra nézve, mert hiszen ennek a népnekvalójában nincs is semmiféle vallása, hanem csak tele van mindenféle babonával,de egyébként barbár és kész minden gonoszságra. 1 Nincs egyéb törekvése,mint az, hogy megdöntse az erdélyi törvényeket és a papjai általviselt terheket a többi adófizetők vállaira hárítsa, agitációt provokálva egyidejűlega szomszédos fejedelmeknél is, kik görög vallásúak. A dolgokat teljesmegvilágításban nézve : a románok nem is lettek valóságos katholikusok, semvalódi egyesültek, sem barátai és hívei a katholicizmusnak, hanem csupánfelszabadultak az adótól és a jobbágyságtól s most már készen állanak a-1 „Gentis valachicae, religione nulla, sed superstitione sola imbuta et alias barbarae,ac ad omne nefas pronae, nullo religionis Catholicae emolumento etc." Barifiu György(Par(i alese din Istoria Transilvaniei pre done suté de ani din urmá. Sibiiu, W. Krafft 1889)megjegyzi erre: „Akartak volna csak a románok a református hitre áttérni, bezzeg nemlettek volna sém babonások, sem barbárok, sem nem szolgáltak volna a vallásfelekezetszégyenére." Bari^iu kétségtelenül túlerős, mert hiszen a feliratot benyújtó gubernium tagjaiközött katholikus főurak is voltak s kétségtelenül alacsony nivón állhatott a románságakkor, ha ezek minden vallásos buzgóságuk mellett is hozzájárultak ehhez az erős szövegezéshez.