rész - MEK

ismerte püspöknek, ennélfogva mindezek elnyerése és helyzetének tisztázásaneki is elsőrendű érdekét képezte.Az erdélyi országgyűlés által immár másodízben elrendelt vizsgálattal saz ekként teremtett bizonytalanságokkal szemben szükségesnek mutatkozotta püspök és az egész román klérus újabb impozáns állásfoglalása az uniómellett. E célból Athanáziusz 1700 szeptember 5-ikére zsinatot hívott összeGyulafehérvárra, melynek döntenie kellett afölött, hogy a románok, elfogad*-ják-e a katholikus Egyházzal kontemplált uniót, vagy inkább a kálvinistákkaluniálják magukat, vagy pedig megmaradnak görög keletieknek. Határozniakellett továbbá e zsinatnak a püspök bécsi útja tárgyában is.A zsinat tárgyalásai —• melyek később széles vitára és sok kifogásraadtak anyagot — az esztergomi primási levéltárban őriztetnek, kivonatosanGyulafehérvárt, a káptalani levéltárban. Tény az, hogy a jezsuiták megjelenteka zsinaton és ott mondott szónoklataikkal igyekeztek a románokat az uniónakmegnyerni. Hatalmi presszió és erőszakra azonban semmi bizonyítékot senkifelhozni nem tud. E zsinaton újólag, ünnepélyesen, véglegesen és egységesenkimondották a latin egyházzal való uniót s erről manifesztumot készítettek,melyet 54 esperes (és pedig 51 erdélyi és 3 máramarosi esperes) és 1563 papírt alá.E manifesztummal és Kapi jezsuita atya ajánló levelével 1 Athanáziuszbecsülettel fogadtatik, egy arany lánczot vetnek a nyakában. A lőn minden promotioja.Mert mint az ördög addig keresi kedvét az embernek, míg bűnben ejtheti, azután pórázrafogván ott hordozza, ahol akarja, püspök uramot is míg lábáról leejthették, nagy submissiovalbecsüllek a pápisták, azután elrántának minden directiot kezéből, és egy jesuitavan szüntelen mellette, akinek híre s akarata ellen még csak egy levelet sem szabadmásnak íratni, nem hogy egyebet valamit cselekedhetnék; s már örömest renunciálna azuniónak, de nem engedik. Ha sóst ett, igyék, mert bizony megtölték a pohárt.Nem teczék még a pápista urak közül is sokaknak ez a dolog, mert látták, hogyaz egész ország szabadcságának eversiojára való, azt az idegen haszontalan oláh nemzetet,a kit propter interesse publicum az ország tolerált, már statusok közében tenni,s a több erdélyi régi statusok szabadcságát azokkal cotnmunicálni; mely dolognak, adnáIsten, még ide hátra rosszabb gyümölcsei is ne származzanak. Különben is mind a hazas mind a Diploma ellen vala, a földesurak jussát, mely az oláh papok iránt volt, olyanszemlátomást kifordítani kezekből. Sőt a kik elsőben akarták is, megbánták, mert acsászártól parancsolat levén, hogy az oláh papokot, kik pápistákká lettek, a militia, tartozzékminden helyeken manuteneálni s protegálni, sok becsületes nemes és főrendek,még a pápisták közül is, periculumban forgottanak miatta, A szabadcságnak örülvén,kelletinél is több oláhok papságra, deákságra szenteltetvén magokot, egy alávaló kisdedoláh faluban öt-hat pap s deák is meg volt s meg van ma is, kik semmi szolgálattalvagy egyébb fizetéssel a földesuroknak nem akarnak lenni, és ha erőlteték őket, mindjártconfugiáltanak a militiához, s felejtette bizony földesűr uram a jobbágyát bántani, csakmagát oltalmazhatta. De az egy Apor István mind azokkal semmit sem gondola, a kitannyira fascináltak vala a jesuiták, hogy idvességét abban reménlette, ha a jesuiták akarata^szerént mindent cselekedett,"Cserei Mihály Históriája. Pest, MDCCCVI1. 286—287. lapokon.1 Dr. fl. Grama Dr. A. Bunea; Cestiuni din dreptul §i istoria bisericei unité. Blaj,1893. II. kötet 53. lap.