rész - MEK

letésű volt Ivul Gábor XVII. századbeli jezsuita is. 1648-ban lépett Szt.Ferenc rendjébe a híres Kajoni János; kívüle vagy 4—5 román követte mégezt az utat valamivel később.Alkotmányjogi, társadalomszerkezeti szempontból azt a változást látjukebben a korban, hogy a már előbb kialakult három rend mellé a négy vallásrendszere járult.A jobbágyság helyzete, különösen a vesztett háborúk után (pld. 1658—60)kétségkívül nehéz volt nemzetiségi különbség nélkül. De ez nem különlegeserdélyi, hanem általános európai jelenség. 1 A román elem azonban, a gazdaságinehézségek ellenére is, csendben, napról-napra jobban tért hódított, méga szászság között is, amint Apaffy 1676-ban írja: ,; . . . a románság szaporanép, a magyarság s a szászság pedig napról-napra fogy . .Aztán megtiltja,hogy Szakadát községben a magyarság földjeit eladja s hogy ezt a románokmegvásárolhassák. A szászság még sokkal erősebben lépett fel ellenök; így1583-ban a toronyiak s 1679-ben a brassaiak. 2A sajtótermékek, az irodalmi események statisztikáját a következőkbenállíthatjuk össze: A protestáns Erdélyben mintegy 40 román könyvet nyomtattak.1544-ben jelent meg Szebenben egy kis katekizmus (általános véleményszerint a Luther-féle kis káté), ez az első román nyelvű sajtótermék. Ma egypéldány sem ismeretes belőle. 1560 tájt valószínűleg Brassóban is nyomtattakegy (az előbbitől különböző) kátét. Aztán a brassai román nyomdát több mint20 éven át a havasalföldi Coresi diakónus vezette s körülbelül 20 máig ismertkönyvet nyomatott, több mint fele részben szláv nyelven. Épen ezért többena szászok könyvkiadó vállalkozását egyszgiűen csak üzleti érdekekből vezetikle (pl. §t. Mete?: Ist. bis. pp. 72—73.)J|A XVI. századbeli • kálvinista térítéskorából eddig 4 román könyvről tudunfií , ~1564-ben Forró Miklós székely főúrköltségén (s Veress Endre szerint talán fordításában is) jelent meg Brassóban(a Coresi-féle nyomdán) egy szertartáskönyv; 1570 tájt egy latin-betűs énekeskönyv(a Szegedy Gergely félének, a fordítása), egy eddig még fel nem fedepolitikaiéletben is találunk ebben a korban kiválóbb, román eredetű alakokat. Ilyenek JánosZsigmond korában: Csáki Mihály (nem az ismert főúri családból), Békés Gáspár.Á Báthoryak alatt: Jósika István. Apaffy idejében: Buday Péter sfb., akik hamarosan előrkelő állásokba emelkedtek s gazdag birtokokhoz jutottak.1 V. ö. Luther, Ulrich von Schwaben, Granvella, Richelieu s Colbert egyik emberéneka jobbágyságra vonatkozó tanait: a parasztot jól meg kell terhelni, mert különbenigen elbízná magát (Luther); a parasztság olyan mint az öszvér, melynek a pihenés árt,az erős munka meg használ (Richelieu 1629); a nép százfejű ökör, amelyet úgy kell vezetni,hogy ne tudja merre visszük.A különböző ruhaféléknek, fegyvereknek, lovaglásnak stb. eltiltása vagy megengedésemai szemmel nézve nevetségesnek látszik, de akkor a kor szelleméből fakadt. A svéd uralomalatt álló Finnországban pld. még az is elő volt írva, hogy öltözzék fel a menyaszony,hány tál ételből állhat a lakodalmi ebéd, mit viselhet a paraszt stb., stb. (Yrjö Koskinen:Oppikirja Suomen kansan históriássá, 1869—1873; I. Krohn: Kertomuksia Suomen kansanhistoriasta.) Toursi Gergely meg a frank Meroving királyokról jegyzett fel hasonló rendeleteketa VI. században.2 Teutsch: Geschichte der s. Sachsen I. 265; N. Iorga: Ist. Rom. I. 291.