rész - MEK

Ilyen dekanátusok voltak az erdélyi püspök alatt álló területen:1. a szebeni politikai tartomány területén a szászvárosi, szászsebesi,szászkézdi és kőhalmi dekanátus,2. ezenkívül, de még autonóm szász területen: a medgyesi, selyki, beszterceiés királyi,3. eredetileg vármegyei területen: a szentlászlói, springi, bolkácsi, bogácsis a később (1400 körül) alakuló szászrégeni és a XVI. században alakulótekei dékánság.Amint sikerült így az egyes községeknek a kapcsolatokat egymássalfelvenniök s az összetartásból erőt meríteniök, arra törekedtek, hogy magokáta főesperes hatásköre alól kivonják, dékánjaikat a püspök által egyházkormányzatiszervekül elismertessék s a püspöki főhatósággal való érintkezésüketezek útján eszközöljék. Ezen törekvésük több-kevesebb nehézséggel és hoszszabb-rövidebbidő alatt az egész vonalon teljes sikerrel járt. Hogy mikorszűnt meg a főesperesek befolyása véglegesen a szász területen, azt pontosannem tudjuk kimutatni.A szászok SZÍVÓS következetességgel folytatták a harcot a dekánátusiszervezet elismeréséért s ezzel kapcsolatosan az erdélyi püspökkel szembenfennálló anyagi kötelezettségek lerázásáért vagy legalább is lehető könnyítéséért.S csak természetes, hogy ez nem szolgált az egyházias érzület emelésére.Hogy a szenvedélyek e harcban mily magasra csaptak időnként, aztdokumentálják az 1277-iki és 1308-iki események, midőn az első esetbenVízaknai Gyán, a második esetben Berthold szászsebesi dékán vezetése alatta szászok egy egy csoportja Gyulafehérvárra rontott s ott a székesegyházons a káptalan tagjain erőszakoskodott. Bár itt csak egyes felizgatott csoportokmegtévelyedéseivel állunk szemben, mégis jellemző, hogy az elkeseredés —még oly elfogult izgatás hatása alatt is — ilyen fokig volt szítható. Ez világosanmutatja, hogy a fennálló rendszer nem felelt meg az életviszonyoknaks hogy éppen a magasabb ethikai értékek megóvása érdekében rendszerváltozásralett volna szükség. Sajnos, sem a szászok nem voltak hajlandók mindennéltöbbre becsült faji összetartozandóságuk róvására koncessziókat tenni,sem a fontos katonai és politikai feladatokkal túlhalmozott püspök nem mondhatottle a tized és cenzus cathedraticus címeken járó jövedelmeiről.Az önálló szervezkedés és a terhek könnyítése érdekében a püspökifőhatóság ellen folytatott küzdelmeikbén a szász dékánságok a fajukat jellemzőösszetartó és szervező erőre támaszkodva, egymásban igyekeztek támaszt keresni.E törekvések eredményeképpen a szebeni prépostság és barcasági dékánságterületén kívül fekvő s az erdélyi püspök joghatósága alá tartozó szászdékánságok egy szervezetbe tömörültek a medgyesi födékán (decanus generális)alatt. E szervezet nem nyert egyházfőhatósági elismerést, de annál elevenebbereje volt a gyakorlatban, mert a szász papok a medgyesi födékánvezetése alatt összes fontos ügyeiket közösen beszélték meg s azokban egységesenjártak el.így most már három nagy egységbe voltak összefoglalva a szász hit-