rész - MEK

Nem kevésbé fontos az oklevél 12. fejezete, mely az 1579. évi tordaiországgyűlés által deklarált püspökválasztási jogot korlátozza oly értelemben,hogy a papság ezután csak kijelölhet három egyént e méltóságra, kik közüla legalkalmasabbat a császár fogja püspökké kinevezni.Athanáziusz eredményes bécsi útjáról visszatérve, 1701 junius 25-énGyulafehérvárt, a Vitéz Mihály által alapított ősi székesegyházban számosesperes, ezernél több pap s az erdélyi gubernium több illusztris tagjának jelenlétébenünnepélyesen beiktattatott püspöki székébe. 1Az unió megkötése ezzel be volt fejezve.Leopold Diplomája s az ennek alapján megkötött unió a románok papjainaka tekintélyes katholikus papokkal egyenlő jogokat, püspöküknek pedigfőpapi tekintélyt adott s egyházukat kiemelte a tűrt vallások megvetett sorából.A román ifjak előtt egyszerre megnyíltak a katholikus tanintézetek, holalapítványokat és ösztöndíjakat élvezhettek.Az ekként megvetett alapon folytatták tovább a románok küzdelmeiketegyházi autonómiájuk és nemzeti függetlenségük minél teljesebbé tétele érdekében.A már nyújtott előnyöket mindenképpen kiaknázni s a megszorításokatlehetőleg mellőzni törekedtek. További fejtegetéseink folyamán látni fogjuk,hogy a politikai viszonyok alakulása mennyiben működött közre e célokelérésére.A fogarasi püspökség.A román egyesült püspökséggel szemben csakhamar egyházjogi nehézségekis merültek föl. Erdélyben ugyanis rekonstruálták az ősrégi gyulafehérvárilatin püspökséget, kinevezvén oda Mártonffy Győrgyöt, ki az 1215-ikilateráni zsinat egyik végzésére hivatkozva, tiltakozást küldött Rómába az ellen,hogy az ő székvárosában még egy katholikus püspök székeljen és hangsúlyozta,hogy a görög szertartású híveknek legföljebb külön vikariátus engedélyezhető,mely azonban szintén az ő joghatóságának rendelendő alá.A súrlódások elkerülése végett III. Károly a görög katholikus hívek számárafölállította a fogarasi püspökséget s azt 1717-ben megajándékozta a1 Ez installációt más szemüvegen át nézve igen érdekesen írja le Bethlen MiklósÖnéletírásában (II. kötet 203. lap) az alábbiakban:„Apor István öszvegyüjteté vele sub titulo generális synodi et sub poena 60 fl. aszegény oláh papokat, circiter 120-at Fejérvárra, és ott aranyos papi ruhában, mitrábanöltöztetvén a maga Apor házában, maga hintaján solennis proeessioban vivé az oláh templombaés instellálák püspöknek; sőt Apor dicsekvése szerint archiepiscopusnak (noha ezbolondság) cum titulo Illustrissimi et Reverendissimi et ephoro vei peadagogo patre jesuitaSzúnyog. Nagy pompa volt A nagy fekete berbécs oláh papsereg elöl, oldalfélt, hátul, soksirva, kik közziil hallatott olyan szó az utczán néző emberekhez: most az árpát aratják, debizony az árpa után a búzát is megaratják. Hintókon ment gróf Seau, minden pápista erdélyifőrend, páterek, jézsuiták, Kemény János, Bethlen Sámuel és némely/de. igen kevésreformátus főemberek, kiket mikor én aztán róla feddettem, azzal akarták menteni magokat,hogy Apor azt mondotta nékiek, hogy a gubernátor is elmégyen, azzal a reménységgel isintézte s vitte a processziot a gubernátor háza templomfelé való ajtaja eleiben, de kikapottmagán, mert a gubernátor, noha az én szolgáim úgy hozák nékem, hogy bejs fogatta volta lovait, el nem ment; azt izenvén le az ott várakozó Apornak: nem láttam ő felségének arrólvaló parancsolatját. Ügy ment el nyaka vakarítva processiostól, a szent Mihály, alias tömlöcz-kapunki,"