rész - MEK

E királyi döntéssel, mely az erdélyi róm. kath. Státus önkormányzatahelyreállított, űj szervezetéilek alapja lett, teljes sikerhez érkezett el az az öntudatosés szívós jogvédő harc, mely egy évszázados sérelmi politika végsőés tekintélyes, eredményeiben pedig új korszakotajyitó fejezeteként az 1866-osstátusgyűlésben jutott kifejezésre. Az állami beavatkozás ellen vívott küzdelema Státus határozott győzelmével végződött s megszűnt az önkormányzat fejlődéséneklegfőbb akadálya. 1Fenntiekből világos a következtetés, hogy ha az ősi jog és törvényességerején kívül van személy is, akit ezért az eredményért az erdélyi katholicizmusrészéről különös elismerés illet meg, úgy ez csak báró Eötvös Józsefi Aschenbrier i. m. 67. — Biró i. m. 75-76. - Bochkor i. m. 311, 381, 107, 420 —Csorba i. m. 355. — Forster i. m. 60, 64—65, 67. — Melichár i. m. 151, 153. — Szemneczi. m. 183—184. — Az 1868-as jkv. 13, 27, 38—39, — Az 1873-as jegyzőkönyv 3. -A királyi elismertetésnek e megdönthetetlen tényén aztán már 'valóban néni változtathatsem Csorba, sem Forster, akik nem tudják elleplezni annak több mint kellemetlen voltátsaját felfogásukkal szemben s azért tételtévesztéssel (mutatio elenchi) mindketten elkezdika minisztert vagy a közszellemet okolni. Nem arról van pedig itt szó, hogy ki vagy miaz oka, hanem, hogy az erdélyi kath. autonomia valóban megkapta-e a királyi szankciótvagy nemi — Csorba; „Aki ismeri azon csodálatosan liberális fölfogást, amely az alkotmányhelyreállításának idejében az autonomiára való különböző jellegű törekvésekkelszemben, minálunk uralkodó volt, — még ha nem is keresi a színfalak mögött működőtényezőket — szinte természetesnek fogja találni, hogy a most említett fölterjesztést báróEötvös József pártolólag juttatta a Felség elé."... I. m. 355. — Forster: „Ez elhatározás— nincs itt hely a kétségnek még csak árnyékára sem — a legliberálisabb, a vallásokszabadsága iránt a legnagyobb tisztelettől áthatott elvektől sugallt és a helyzetet a vallásszabadságnakés a felekezetek autonom jogainak a történeti előzmények, fejlődés éskövetelmények által nem korlátolt elméleti fölfogásából kiinduló miniszter előterjesztésealapján keletkezett." I. m. 65, — Forster: „Vagy a tényállás nem volt ismeretes és azonföltevés uralkodott, hogy a katholikusokat illetik meg a főkormányszék s katholikus bizottságjogai, vagy pedig a liberálizmus eszménye által vezérelve, világosan az a szándékvezette a kormányt, hogy átengedje a katholikusoknak azon jogokat, melyeket eddigaz állami főhatóság gyakorolt." I. m. 66.Azért fordítottam oly sok időt és helyet a Csorba és Forster „tudományos módszerénekés tárgyilagosságának" szemléltetésére, mert az erdélyi katholikus autonomiaromán támadója könyvében teljesen elfogadja a Csorba és Forster gondolatmenetét, jobbanmondva különösen ezekre építi támadásait. Ép e helyen vájjon gondolt-e arra is,hogy itt ugyanannak az Eötvösnek perdöntő tanúbizonyságát akarják az autonomia kérdésénélkomolytalan eszközökkel elmellőzni, akinek a nemzetiségi kérdésről írt röpiratáta szerbek nyelvükre is lefordították, aki megalkotta a nemzetiségek egyenjogúságárólszóló törvénycikket, aki az 1868-ik évi IX. törvénycikkel megteremtette a görög-keletiromán és szerb egyházak nemzeti alakulását, amiért a magyar történetírás Eötvöst nemzetiszempontból meg is birálja (Beksics i. m. 674) s akinek elemi iskolai törvényérőlSchullerus szász szenátor, 1925 május 15-én a szenátusban így nyilatkozott: „Igazságtalanságvolna azonban megfeledkezni arról, hogy milyen áldásos hatása volt a valóbanliberális szellemű 1868-iki Eötvös-féle elemi iskolai törvénynek. Ez a törvény nyújtottalapot a román felekezeti iskoláknak a fejlődésre.'' (Cluj—Kolozsvár, »Ujság«, XXVII.évf. 112. sz. 2. 1)Vájjon feltehető-e komolyan, hogy ugyanaz az Eötvös, aki ime a nemzetiségekkelszemben is tudott elfogulatlan lenni, épen csak az erdélyi magyar kath. autonomia kérdésébenvolt tájékozatlan és elfogult.