rész - MEK

és nem magának a római katholikus statusnak megbízásából működik, ennekutánacsakis egy-két tanácsosból és titkárból állandván, a legjobb akarat mellettsem fogna azon üdvös hatással működhetni, melyet az egyház, iskolák ésalapítványok ügyei a legméltóbban követelnek, a miért már e körülmény issargetöleg ajánlja, hogy a status kérése teljesülést nyerjen." 1 A politikai Erdélakkori legelső kormány hatóságától származó s a Státus jogainak védelmébensehol eléggé nem méltányolt irat szószerint ezzel a mondattal kezdődik: „Azerd. r. kat. egyházak, iskolák és alapítványok ügyeit a r. kat. státus 1576-tókezdve saját maga gyűlésében kezelte és intézte hosszú ideig..." 2 Miután azegyház a maga önkormányzati törekvéseiben természetszerűleg, és legelőszöraz illetékes, állam jogkörével kerülhet érdekellentétbe, jelen esetben az államotképviselő főkormányszék ismertetett álláspontját, amelynek tárgyilagosságáhoztehát indokoltan szó sem férhet, méltán olyannak tarthatjuk, ami majdnemegy valóságos államjogi biztosíték értékével bír.E felfogásunkat igazolja a Státus feliratának további sorsa is. Az elintézésmár az alkotmányos királyság és a felelős minisztérium idejére esik.Időközben tehát a Státus indokolása még hatalmas támaszt nyert Ő-Felsége1867 junius 8-án elmondott koronázási esküjében is: „Esküszünk... hogy azIsten egyházait, Magyarország és társ-országai törvényhatóságait, egyházi ésvilági minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban,szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helyben hagyott szokásaikbanmegtartandjuk." 8így az erdélyi katholikusok részben, mert feliratukra még választ nemkaptak, de inkább azért, hogy az erdélyi* püspök az 1866 jan. 10-én hozottstátusgyűlési határozat ellenére 4 1866 nyarára a Státust össze nem hívta, bizalommalfolyamodhattak 1867 junius végén a kultuszminiszterhez. Báró EötvösJózsef, ki a világirodalomban ís kiváló helyet elfoglaló állambölcseleti munkájában6 maradandó bizonyságot tett nemes, eszményi* felfogásáról, aki aztvallotta, hogy „egy tartós jövőnek épületét csak erkölcsi alapokon és tisztakezekkel emelhetni föl" és hogy az egyéni szabadság biztosításának egyik leghathatósabbeszköze „az önkormányzás elvének alkalmazása az államélet különbözőköreiben", épen az a kultuszminiszter volt, ki az erdélyi katholikusokbizalmát teljesüléshez segíthette. 8 Arra kérték, hogy a kath. Státus 1866-osi Forster i. rti. 59—60.8 "Bochkor i. m. 13—14, 380. Az 58Ö6. VIII. 1867-ik főkormányszéki Sz. a. felterjesztettokmány az erdélyi róm. kath. Státus levéltárában (Orsz. levéltári osztály) található.8 Veszely Károly: Áz erdélyi róm. kath. püspöki megye autonomiája. Az „Erdélyi.egyháztörténelmi adatok" II. kötete. Gyulafehérvár. 1893. Második rész 295. Lásd az 1867évi II. t.-cikkbe iktatott hitlevél és királyi eákü szövegét. Karácsonyi i. m. 250. 1884-es jkv. 18.< 1866-os jk^ 21.f Báró Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméihek befolyása az álladaloriira.i. kötet Bécs, 1851, II. kötet Pest, 1854. — Goncha Győző: Eötvös és Montalembert barátsága.Budapesti Í918> — Kuncz Ignác: A nemzetállam tankönyve. Kolozsvár, 1902. 101—104.6 Bírjuk a nagy államférfiú két parlamenti nyilatkozatát is a közeli évekből, melyekaz erdélyi autonomia kérdésében tanúsított magatartását kellőkép megvilágíthatják; Az első