HU belso ok Q

DADOGÁS
Balásy Réka
A dadogás rejtélye egy igen összetett jelenség, aminek a megértése régóta foglalkoztatja
a kutatókat. Minden meghatározás részigazságokat tartalmaz, de nem tudják lefedni ezt a komplex
jelenséget. Balás (2004) szerint „nehezen lehet elfogadni, hogy a dadogással kapcsolatban, (...) nincsen
egyetlen, kinyilatkoztatható igazság. Apró igazságok vannak, ezek mentén lehet minden egyes esetet
lassan és aprólékosan felgöngyölíteni, megérteni. Megérteni és elfogadni olyannak, amilyen.” A
mindennapi életben ugyanis nincs két egyforma dadogó sem – ahány dadogó, annyiféle személyiség, az
okok és tünetek végtelen számú variációja létezik.
A klasszikus Kanizsai (1961) definíció szerint „a dadogás a beszéd összerendezettségének a
zavara, amely a ritmus és az ütem felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik.”
Ez a meghatározás a külső, tüneti leírást adja a dadogás jelenségéről, viszont ebből nem derül ki, mi
okozza, mi váltja ki a beszédmegakadást.
Balás (1990) szerint a dadogás kialakulásában többféle ok érvényesül, és a dadogás olyan
neurotikus tünetegyüttes részeként fogható fel, amely egyrészt az idegrendszerben öröklött, veleszületett
vagy szerzett prediszpozíciót, másrészt a környezetből érkező, az énfejlődés kezdeti szakaszának
krízishelyzeteiben bekövetkező, az egész személyiségfejlődésre kiható traumatikus élményeket tételez
fel.
A dadogás leggyakrabban 2-3 éves kor táján lép fel, az összefüggő beszéd kialakulásának idején,
vagyis a néhány szavas mondatok felbukkanásakor. A kisgyermek mondanivalóját gyorsabban akarja
elmondani, mint amire képes, hisz beszédszervei még nem annyira ügyesek, fejlettek. Egyre gazdagodó
gondolatainak kifejezéséhez még nincs megfelelő mennyiségű szókincse. Ide-oda száguldozó gondolatai
miatt elfelejti a következő mondatot, ezért megismétli az előzőt. Ebben az időszakban nagy változások
mennek végbe a kisgyermek életében: szobatisztaság kialakulása, bölcsődébe-óvodába szoktatás,
költözés, testvérszületés, illetve a dackorszak megjelenése is erre az időszakra tehető. Ezt a megakadást
élettani dadogásnak nevezzük, és a beszédfejlődés természetes velejárója.
A gyermeket a megakadások eleinte nem zavarják, ezért sokat és szívesen beszél. A szülő aggódó
tekintete, a gyermek beszédének javítása, visszajelzése a megakadásról, ismételgetésről megzavarhatják,
megijeszthetik a kisgyermeket, és ettől romolhat a beszéd, esetleg kevesebbet fog beszélni. Tanácsos
lenne, ha a szülő, pedagógus nem tulajdonítana különösebb figyelmet a beszédtüneteknek, hiszen így
biztosan nem segítené elő a beszédhiba rögzülését.
22
L O G O P É D I A I M Ó D S Z E R TA N I T M U TAT Ó Ó V Ó N Ő K N E K