HU belso ok Q

is, nagymértékben gazdagítják a gyermekek szókincsét (a gyerekek megneveznek, leírnak,
összehasonlítanak, azonos típusú tárgyakat csoportosítanak, azonosítanak, kiválasztanak stb.)
Ugyanakkor a gyerekek tudástára gyarapodik, a beszéd gazdagabbá, tisztábbá, helyesebbé
válik, nagymértékben biztosítva ezáltal a gondolkodás fejlődését. Az óvónő feladata továbbá, hogy a
gyermekeknek az életkoruknak megfelelő és az érdeklődésüket felkeltő tevékenységeket biztosítsa,
valamint, hogy felhívja a figyelmüket a beszédükben a leghelyesebb kifejezési mód használatára.
Szeretnénk, hogy az általunk összeállított módszertani útmutató szilárd hidat képezzen a
logopédusok és az óvónők között. A módszertani útmutató célja, hogy tudatosítsa a pedagógusokban
a terápiás tevékenységek szükségességét, fokozva és megszilárdítva ezáltal a gyermekek
személyiségének alakításában szerepet vállaló összes résztvevő együttműködését. Összefoglaltuk,
hogy az óvónők milyen módon tudják támogatni, segíteni a logopédiai tevékenység sokszor bonyolult
küldetésének a végrehajtását.
Fordítás: Kiss István – Muica Ottó
Felhasznált irodalom
CREŢU, TINCA (2009): Psihologia vârstelor. Editura Polirom, Bucureşti
MUNTEAN, ANA (2006): Psihologia dezvoltării umane. Editura Polirom, Bucureşti
ŞCHIOPU, URSULA – VERZA, EMIL (1982): Psihologia vârstelor. Editura Didactică şi
Pedagogică, Bucureşti
VERZA, EMIL (1993): Psihologia vârstelor. Editura Hyperion XX, Bucureşti
ZLATE, MIELU (coord.) – CREŢU, TINCA – MITROFAN, NICOLAE – ANIŢEI, MIHAI (2005):
Psihologie-manual clasa a X-a. Editura Aramis, Bucureşti
8
L O G O P É D I A I M Ó D S Z E R TA N I T M U TAT Ó Ó V Ó N Ő K N E K