Partium - Unitárius tudás-tár

A kompánia (25-30 fő) megijedt, hogy ez a fehér gyerek csak bajt hozhat rájuk, de a
tanács férfi tagjai döntésére rituálisan befogadták maguk közé a Szűzanya csodáját
(18’54”). 15 éves koráig velük vándorolt, s eljutottak Krakkóba, Prágába, Bukarestbe,
még Moszkvába is (23’). A narrátor szöveg alatt 6 archív fotót látunk vándorcigányokról:
az elsőn az erdőszéli tisztáson egy medvemutaványos család; a másodikon egy sátoruk
előtt ülő/álló 15 fős kompánia; a harmadikon egy erdőszélen „lecövekelt” , ponyva
nélküli cigánykordé, tömve gyerekekkel; a negyedik képen egy háromsoros léckerítés
előterében hatalmas sátor áll, dől belőle a füst; az ötödik képen a falu gazdasági épületei
előtt három hosszú hajú, szakállas, csizmás üstfoltozó, fémkészítő cigány férfi pózol;
a hatodik képen várásba induló fi atal cigánylányok (2) állnak fejkendőben az erdőszélen,
vállukon átvetett rúddal, rajta üstök (29’). Mikor hazafelé jöttek, a soproni csendőrőrsön,
ruhában kényszermosdatták és fertőtlenítették őket. A csendőrök egy istálló
mellé vezették a nőket és a férfi akat, majd egy lajtoskocsiból pumpálták rájuk a folyadékot,
s Rudolf fején leömlött a cigányfesték. (30’04”). Azonal hazatoloncolták (mivel
már régóta keresték) születése helyére, nagybátyja (Székely B. Miklós) nevelte két testvéréhez.
Nem beszélt, többször szedett a tálból, mert állandóan éhes volt, kézzel evett,
gyakran szó nélkül felállt az asztaltól. Ruhájára rávette a hálóingét, cipőben a földön
aludt, édesanyja fényképével. A nagybátyja mindent elkövetett, hogy rendes embert
faragjon a vedemberből (31’45”) Rudolf cigány családja közben szekérrel megérkezett
egy falu határába, s egy fatal férfi messziről kiabálta: „Jönnek! Mindent bezárni!” A
lakók behajtották az állatokat, bezárták a kapukat és az ablakokat. Mire a cigányok főtérre
értek, kihaltak az utcák. Néhányan a lovaknál maradtak, a többiek szétszéledtek: a
nők és gyerekek jósoltak, kéregettek, a férfi ak húst, kolbászt próbáltak szerezni. A mészáros
kizavarta őket a boltból: „Döghúst nem árulok!” A faluszéli pléhkeresztnél a
vajda és a kompánia megesküdött, hogy megbünteti a lakosokat, mert elűzték őket, s a
falu miatt éheznek a gyerekeik. Átkötötték piros szalaggal a kereszt tövét, amely a rossz
vendégszeretetre utalt (40’56”). Rudolf egyre több galibát csinált otthonában: kinyitotta
a sparheltajtót és beletette a kukoricát és csirkecombot sülni. Máskor a homokba, fapálcával
rajzolta a romák titkos jeleit, tanítva naiv kishúgát: a szív ábrája azt jelenti (Laso
parno manus=’Jó fehér ember’), itt mindig adnak valamit; a moszkvai házfalakon is
szereplő csingaló pedig csendőrre utal; ha vörös szalagot köt ki a kályha ajtajára, az a
legnagyobb veszély; s oda nem szabad menni. Kényszerű távozását a legjobban szeretett
kishúgának adott tolvaj-lecke váltotta ki: kukoricaszemeket fűzött fel egy madzagra,
majd azt húzta a tyúk előtt, hogy a tyúk közelebb jöjjön, kitekerte a nyakát, s egy gyors
mozdulattal eldugta a szoknyája alá. Nagybátyja épp meglátta: „Lopni tanítod a gyereket?
[…] Majd kiverem én belőled a cigányt!”(45’09”). Hamarosan megtalálja nevelőanyját
és nevelőapját. Mivel a fehérek nem voltak bizalmatlanok a messziről jött idegen
iránt, másnap szekérrel hajtott be a faluba (a szekéren pedig elbújva a roma férfi ak). Ital
mellett szédítette a „benszülötteket”, majd az éj leple alatt, cipőjüket gyolcsba kötve
(nyomukat eltűntetve) 20 négyen belopakodtak a mészáros otthonába. A gyerekek észre-
20 E praktikus tényel szemben áll a már Wislocki Henrik által is feljegyzett több, lopást/menekülést elő-
98
Partium