Partium - Unitárius tudás-tár

mutat hasonlóságot. „Amikor Szigiszmontosz (Zsigmond) meghalt, az ő királyságára
Almpertosz lépett Hungáriában, akkor ő az összes seregét összegyűjtötte és anélkül,
hogy másoktól segítséget kért volna, Murád ellen vonult. Letáborozott egy Tibiszkonak
(Tibiscus=Tisza) nevezett helynél, a Dunabisz-folyóhoz közel és várakozott arra,
hogy megérkezzen az övé és más segítsége. Murád viszont nem várakozott, hanem megostromolta
Szendrőt nappal és éjjel és mielőtt megérkezett volna Almpertosz segítsége
Hungáriából, a szultán bevette Szendrőt, a legtöbbjüket (a védőknek) levágta és sokakat
szolgává tett. Elfogta a despota fi át, Sztephanoszt és kiszúrta a szemeit. Megvakította
egy testvérét is, amikor később elfogta őt. Azt mondják, hogy Szendrő (bevétele) gyorsabb
volt Szalonikéénél. 101 Akkor, amikor Murád szultán bevette Szendrőt, kiterjesztette
és megnövelte királyságát egészen Hungáriáig…” 102 A Névtelen krónika ezután már
Nándorfehérvár ostromának előzményeit kezdi el és Szendrő ostromának egy másik
változatát ismerteti, amely inkább a fegyveres harc nélküli átadás Dukasz-féle leírásához
kapcsolható, de a kiéheztetés említése nélkül. „Mások azt mondják, hogy a két testvér,
lévén Lázár despota fi ai, Sztephanosz és Gregoriosz átadták Szendrőt a szultánnak
az ő akarata szerint. De ha nem akarták volna átadni, (a szultán) nem tudta volna elfoglalni,
mivel a vár erős (dünato kastro) volt. A harmadik testvér, atyja tanácsa szerint
Hungáriába ment azért, hogy segítséget kérjen.”(Szabó Pál fordításai). 103
Természetesen a török források is beszámolnak a Szendrő elleni ostromról. A korai
oszmán történetíró és kortárs Ásikpasazáde (1400–1484 k.) Az Oszmán-ház története
című munkájában 104 kronológiailag azonban felcserélve, hamarabb tárgyalta Nándorfehérvár
– 1440. évi – ostromát (Bölüm 111.) Szendrőénél (Bölüm 112.). A beszámolója
néhány ponton azonban ellentmond a fenti forrásainknak is. Az ostrom előtt
a szultán –a vazallusi engedelmesség alapján– Drinápolyba rendelte Dirakolát (II.
Vlad Dracul) és Vılkoğlu-t (Brankovics Vuk fi a, György) és mindkettő fi ait elfogatta.
Vlad fi ait Gallipoliba (Gelibolu), Brankovics fi ait Tokat várába záratta a szultán. 105
Amikor nyár lett, a szultán megostromolta Szendrőt (Semendire). Ezalatt Izsák bég
zarándokútra ment Mekkába. A szerző az ostromról nem ír. Murád a szerb területeket
pusztította és a lakosságból foglyokat szedett. Olyan nagy zsákmánnyal tértek viszsza,
hogy egy négyéves gyereket 20 ezüstpénzért adtak el. Mire Izsák visszatért a zarándoklatáról
a várat még nem foglalták el. A portyázásokban Ásikpasazáde szemé-
1958. Az oldalszám után a sorokat is jelölöm.)
101 Tudniillik Thesszaloniké 1430. évi oszmán ostrománál.
102 Zórasz 1958. 63. 16–28.
103 Zórasz 1958. 63. 30–35.
104 Lásd Papp Sándor: Az oszmán hódítás török szemmel. BeszélgetésHalil Inalcik professzorral. Belvedere
Meridionale 1997/IX. 3–6. szám. 166. Âsikpasazáde Osmanoğulları’nim Tarihi. Hazırlayanlar
Kemal Yavuz–M. A. Saraç İstanbul, 2007. (A továbbiakban: Yavuz–Saraç 2007.) A mű német fordítása:
Osmanische Geschichtsschreiber. Herausgegeben von Dr. Richard F. Kreutel. Band 3. Vom Hirtenzeit
zur Hohen Pforte. Übersetz, eingeleitet und erklärt von Richard F. Kreutel. Graz-Wien-Köln. 1959. (A
továbbiakban: Kreutel 1959.)
105 Yavuz–Saraç 2007. 170–171, illetve 399; Kreutel 1959. 173. (Itt 113. fejezetként szerepel Szendrő
ostroma)
22
Partium