Partium - Unitárius tudás-tár

lás céljából, elfogván mindkét fi út, mindkettőnek mindkét szemét kivájta. Így hódította
meg Szpenderovót (Szendrőt), a triballoszok (szerbek) királyságát, a várban elegendő
őrséget hátrahagyott és rögtön sereggel vonult a paiónok (magyarok) vára, Belgrád
ellen” (Szabó Pál fordítása). 94 Ez utóbbi eseményeket a történetíró egybefoglalta, bár
ezek később történtek. A szultán Gergelyt és Istvánt az apjukkal való titkos levelezésük
miatt Kis–Ázsiába vitette és csak 1441. május 8-án vakíttatta meg. 95
Igazolja idézett bizánci forrásunk leírását a helyszíni megfi gyelésünk is. Szendrő várának
falvastagsága méréseink (2012. április 21.) alapján 4, 3 métert tett ki. Ha összehasonlítjuk
a Nándorfehérváron mért falszakasz adatainkkal 96 (1,6–3, 1 méter), akkor
bátran megállapíthatjuk, hogy Szendrő is eredményesen állhatott ellent a korabeli oszmán-török
tüzérségnek. Azaz, Laonikosz Khalkokondülész tudósítása alapján a későbbiek
szempontjából fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a szultán a túlerejével, várostromra
még nem alkalmas nehéztüzérség híján, valamint a régi ostromgépekkel (kőhajítógépek)
hasztalanul ostromolta a várat, amelyet csak átadás révén tudott megszerezni. Miközben
a segítségül hívott magyar sereg még messze, Titelnél várakozott. 97 Gergelyt és testvérét,
Istvánt megvakították, azaz – bizánci gyakorlat szerint – uralkodásra alkalmatlanná
tették. Ezzel Szerbia elfoglalását Murád teljesítette. Ráadásul időközben a magyar táborban
kitört járványnak köszönhetően októberben Albert király is meghalt. 98 Soha viszsza
nem térő alkalom adódott a déli végek elleni támadásra. A török ekkorra időzítette
Nándorfehérvár megtámadását.
Más bizánci források nem így számolnak be ostromról. Dukasz szerint Murád kiéheztetéssel
szerezte meg a várat (XXX. 4.). „Először tehát Szendrőbe megy aratás idején,
a vár csűre ugyanis üres volt, meg a többi éléstár is. S kikémlelve, hogy itt az alkalom,
körülzárta a városkát, s három hónapig táborozott mellette, míg aztán az élelemhiány
miatt fel nem adták, ő pedig esküvel kezeskedett arról, hogy senkin sem áll bosszút. Kinyitották
tehát a kapukat és kijöttek, hogy hódoljanak neki.” (Baán István fordítása). 99
Vagyis Dukasz szerint az ostrom helyett inkább a vár blokádjáról lehetett szó, ellentétben
a latin forrásokkal (Bonfi ni) vagy Khalkokondülésszel.
Egy XVI. századi újgörög nyelvű forrás, a Codex Barberinus Graecus 111-ben
fennmaradt Névtelen bizánci krónika szintén beszámol Szendrő (Sziderobia) ostromáról
és Albert hadbavonulásáról (40 r ). 100 E leírás leginkább Bonfi ni beszámolójával
94 Darkó 1923. 24. 20–21; 25. 1–8.
95 Консантин Јиречек: Історија Срба. Веоград 1952. 365. (A továbbiakban: Јиречек 1952.)
A megvakítás büntetésének áttekintésére lásd: Szabó Pál: „kitolta Vazul szemeit” – a megvakítás
büntetésének bizánci eredetű gyakorlata a XI-XIII. századi Magyarországon, valamint
a szláv és az oszmán-török jogi régiókban. Bácsország 2011/2 (57.). 84. Szabó Pál: „effodit
oculos” – A megvakítás büntetésének bizánci eredetű gyakorlatáról a XI-XIII. századi Magyarországon.
Jogelméleti Szemle 2011/2 (június 15.) http://jesz.ajk.elte.hu
96 Szabó 2012. 90.
97 Engel Pál–Kristó Gyula–Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526. Budapest 1998. 199.
98 Pálosfalvi Tamás: A Hunyadiak kora 1437–1490. Magyarország története 7. Budapest 2009. 11.
99 Grecu 1958. 261. 27–31.
100 Georgiosz Zórasz: Khronikon peri tón tourkón szoultanón. Athénai 1958. (A továbbiakban: Zórasz
ősz 21