Partium - Unitárius tudás-tár

an és a háborgó Litvánia mellett, meghatározták a katonák és pénz számát, de ezekből
a legkevesebbet. Mert akik a legtöbbet azok 12 000-t, akik a legkevesebbet, azok
2 000-t mérsékelve mondtak. Végül határozat született azokról, akik önként akarnak
útra kelni a királyhoz magánemberként, csalárdság nélkül és hogy az állam részéről
5 000 katonát küldenek éves zsolddal együtt. Ez a szám elegendő a királynak Magyarország
lecsendesítésére és könnyen lesz növelhető, ha a szükség rákényszeríti...” 86
b) Az ostromra vonatkozó bizánci forrásaink
A második forráscsoport, az ostromra vonatkozó görög nyelvű bizánci források,
amelyeket – tudomásunk szerint – a szakirodalom eddig csak részletekben ismert. 87
A négy késő-bizánci, az ún. „hanyatlás történetírói” közül, Georgiosz Szphrantzész
(1401–1478) Khronikon című történeti munkájában a Palaiologosz bizánci császárok
uralmát tekinti át 1258-tól 1476-ig. Ebben a műben ahol várnánk, nem írt az ostromról
(I. könyv, 31. fejezet). 88 Kritobulosz pedig 1451–1467 közötti időszak, II. Mehmed szultán
uralkodását írta meg, azonban tüzérségi megjegyzései fi gyelemre méltóak. Viszont a
másik két bizánci történetíró megemlékezik az ostromról.
Laonikosz Khalkokondülész 89 bizánci történetíró nagyszabású munkájában
(Apodeixisz Hisztorión), melyet 1480 körül az Oszmán dinasztia felemelkedéséről írt,
követve hérodotoszi-thuküdidészi archaikus-klasszikus stílust, egy rövid szakaszban
említést tesz „Mpelográdész” (Belgrád, Nándorfehérvár) ostromáról (V. könyv). 90 Először
a város természeti fekvését ismerteti: „Ezt a várost kétfelől 2 folyó fogja körül,
egyik oldalról az Isztrosz (Duna), a másik oldalról pedig a Szabba (Száva), amely a
város mellett torkollik az Isztroszba.” 91 Az előzmények kapcsán megemlíti, hogy miután
„Amouratész” (Murád) szultán Brankovics két fi át magánál tartotta és megvakította,
„Rögtön sereggel elvonult a paiónok (t. i.: a magyarok) városához, Mpelogradészhoz.” 92
Ezután következik az ostrom ismertetése a faltöretésről és az ostromlók és a védők
86 Callimachus 1961. 88. 37; 90. 1–11.
87 Ezen nemsokára segít dr. Baán István bizánci forrásgyűjteményének magyar fordításait tartalmazó kiadása,
amely jelen tanulmány szerzőjével is együttműködve, az SZTE–BTK Bizantinológiai OTKA–
Kutatócsoportja keretében lát hamarosan napvilágot a Balassi Kiadónál. Saját fordításomban már korábban
lásd: Szabó 2010. 72-73, 77.
88 Georgios Sphrantzes, Memorii 1401–1477. Ed. V. Grecu. Bucharest, 1966.
89 Laonikosz Khalkokondülész Athénban született 1450 körül. Konstantinápolyban élt, tanúja volt a
város oszmán elfoglalásának, 10 könyvben írta meg az Oszmán Birodalom felemelkedését, Bizánc
hanyatlását 1294–1463 közötti eseményekről. Testvére, Demetriosz kiváló görög grammatikus, aki
görög nyelvtant írt Erotemata címmel. Testvérével Itáliába telepedtek le. 1510-ben halt meg. Steven
Runciman: Konstantinápoly eleste 1453. Budapest 2000. 192-193. (A továbbiakban: Runciman 2000.)
90 Laonici Chalcocondylae Historiarum Demonstrationes. Tomus II. Pars prior (libros V-VII. continens)
Ed.: Eugenius Darkó. Budapestini 1923. 25-26. (A továbbiakban: Darkó 1923. Az oldalszám után a
sorokat is jelölöm.) A vonatkozó részek magyar fordítása: Szabó 2010. 71-72.
91 Darkó 1923. 25. 8–11.
92 Darkó 1923. 25. 7–8.
ősz 123