Partium - Unitárius tudás-tár

trónra való visszahelyezését támogatták. 121 Az ifjú királynak azonban kiélezett maradt
a viszonya a szerb despotával. I. Ulászló király Brankovicsot pártütőnek nyilvánította,
mivel az kis V. Lászlót támogatta. Elvette magyarországi birtokainak egy részét, s
azokat saját híveinek adományozta. A komolyabb következmény viszont az lett, hogy
Brankovics a feleségével és száz lovassal 1440. május végén Cillei birtokáról elhagyta
az országot. Raguzába majd a következő évben Szerbiába, Zétába távozott. A törökök
elleni harcra tehát Brankovics nem vállalkozott. 122 Sőt, a török vazallitás tudatában erre
nem is vállalkozhatott.
A Nándorfehérvárt kezükben tartó Tallóciak külső segítségre nem számíthattak. Albert
halálával a Tallóci–Cillei vetélkedésben most a Cilleiek jutottak lépéselőnyhöz.
Ugyanis ők Erzsébet királyné mellé álltak, míg a Tallóciak Ulászló pártjához csatlakoztak.
Az országba való érkezése előtt a lengyel királyhoz indított követségnek Matkó volt
a vezetője, bár tagja volt Vitéz János is.
Miközben a visszaúton megpróbált megegyezést közvetíteni a királyné felé, Erzsébet
a követségben lévő Matkót és bárótársát, Marcali Imrét váratlanul letartóztatta. Az ötlet
pedig valószínűleg Cillei Ulriké, Hermann unokájáé lehetett. Egyúttal a királyné Cillei
Frigyest, Hermann fi át nevezte ki szlavón bánná. 123 Az eseményekről további fontos
részleteket tudhatunk meg Kottanner Jánosné Wolfram Ilona, az özvegy királyné bizalmasának
emlékirataiból. „Miután mindez megvolt, és a nemes királyné megtudta, hogy
Vajdafi Imre úr és Matkó bán úr visszajöttek a lengyel királytól, akkor őnagysága derűsnek
és nyíltnak tettette magát, persze csak annyira, amennyire özvegyhez illik… bebocsátotta
az urakat, de előbb vitézeket engedett be, és a tárgyalást a házban tartották.
Miután mindegyik előadta a maga dolgát, és nagyságos úrnőm tudni akarta, mi az álláspontjuk
természetes urukkal, László királlyal szemben, akkor kettejük közül az egyik,
Matkó bán vagy Vajdafi Imre, így szólt: » Nagyságos úrnőm, ha tízéves volna is a fi a,
akkor sem ismernénk el urunknak, mert nem állhatna élünkre a törökök ellen.« Az volt a
véleményük, hogy ne menjen feleségül a lengyel királyhoz. Ez nagyon elkeserítette a nemes
királynét, mégsem mutatta, hanem tanácsot kért atyjafi ától, Cillei Ulrik gróftól és
más hűséges tanácsadóitól, hogyan viselkedjék. Ekkor azt tanácsolták neki, fogassa el a
két nemesurat, mármint Matkó bánt és Vajdafi Imrét.” (Mollay Károly fordítása.) 124
A letartóztatás tényét Rozgonyi István a pozsonyiakhoz írott leveléből is megtudhatjuk.
125 „A mi királynőnk megparancsolta, hogy azokat a bárókat, akik … követségben
visszatértek, mindenüktől fosszák meg, és őket éppen most letartóztatta, a letartóztatottakat
egészen a jelenlegi legsúlyosabb ideig saját bilincsében tartja” (Szabó Pál for-
121 Szabó 2012. 94.
122 Историја 2000. 251; Консантин Јиречек: Історија Срба. Веоград 1952. 363–364. (A továbbiakban:
Јиречек 1952)
123 Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440–1448) Századok 2000/ I. 49–50.
(A továbbiakban: Pálosfalvi 2000.)
124 Mollay 1978. 40–41.
125 Idézi: Pálosfalvi 2000. 50. (a 22. lbj-ben, DF. 239755) „domina nostra regina barones illos, qui … in
legationibus sunt reversi, omnino iussit spoliari demumque fecit detinere, quos et detentos pro presenti
gravissimis suis tenet in vinculis.”
26
Partium