Partium - Unitárius tudás-tár

Mikor – a politika nem kevéssé ludas volt ebben – kibillent a lába alól a talaj, egy
bőrönd rajzzal Németországig röpítette magát, hogy új élete ott kezdődjék, ahol a régi
befejeződött. Ha úgy hozta a szükség, nem átallott alkalmazott grafi kusnak – díszítőmunkásnak
– állni, hogy megteremtse további látomásainak anyagi fedezetét. A forradalom,
az 1956-os magyar forradalom – dráma a drámában – éppúgy izgatta, mint
Krisztus vagyis mindannyiunk keresztútja. A szenvedésélményben való föloldódás volt
az ő gyónása. Avval érkezett haza – nem a szülőföldre, hanem Magyarország egyik
kicsiny városkájába –, hogy otthonosságérzete, barátkozó hajlama, közösségben való
megmártózása újra kiteljesedjék. Ám Szentendréből modern metropolis lett, ahol az
„idegent” fokozottabban gyötri a magány. Csak magában bízhat, s a festmény-látomásait
utaztató hajóban. Képzelőerejében.
Szatmár, nézzük csak a festményeit, mindmáig idesugárzik. A Szamos-part is, a székelyek
is, Erdély is, a Mezőség is. S az a Partium is, amelynek fényét örökölte. A tisztaság
világossága. Isten éltesse sokáig!
ősz 85