Partium - Unitárius tudás-tár

SZIRMAI PÉTER
40
Az én embereim
Az éhezőművész
A fotón dr. Kafka, a jogász, az állami közhivatalnok
látható Prága óvárosában, elegánsan,
mosolyogva, magabiztosan. E kép, és az előbb elmondottak
alapján, fényes jövő várt volna rá. Nem
így lett. A Prágában élő, németül beszélő zsidó sehol
sem érezte otthon magát. Irodalmi útján, egész
életében, az idegenség poétikáját fogalmazta.
Megértem őt. Sose tudtam azonosulni korunk ideáljaival,
nem éreztem otthon magam az országban,
ahová születtem. Erős akaratú apám szakmáját választottam,
később kiderült, hogy csak az irodalom
érdekel. Hivatalnok lettem, kényszerűségből.
Az irodában külsőleg teljesítem a kötelességemet,
de az igazi munkám, a nap végén, az íróasztalnál
kezdődik. Az irodalmat, akár Kafka, mindig is a
határátlépés eszközének tekintettem, mely átvezet
egy másik, egy gondolati szférába. Rokonlelkek
vagyunk.
A bábeli könyvtáros
A könyvtári csendben arisztokratikus
tartással ül a vak, idős Borges; előtte, mögötte
könyvek, a fejében az egész világirodalom.
Borges, a leggondolatibb író, ebben
a bábeli univerzumban élt, ez volt az igazi
otthona; végtelenül erős akarattal és következetességgel
távol tartotta magát az élettől,
ettől a nevetséges és értelmetlen kisszerű
játéktól, s azt vallotta, hogy minden,
ami fi gyelemreméltó, az a könyvekben
létezik. Borges megmutatta, hogy milyen
távolságokat lehet térben és időben bejárni
az irodalomban, s hogy ebben a szférában az idő mennyire elhanyagolható. Megmutatta,
hogy az irodalom a felejtés eszköze, s ezért örökké hálás leszek neki.
Partium