Partium - Unitárius tudás-tár

lyesen is részt vett, amelyekben inkább a foglyok szedése (és eladása) volt a cél. 106
Nesri szerint Szendrőt (Szemendre) két hónapos ostrom után a törökök elfoglalták,
Vulk-oglu (Brankovics) két fi át Tokatban vakították meg. Egyedül Szeád-Eddin ír
ágyúk, puskák használatáról, amelyek inkább füstöltek, mintsem eredményesek voltak.
Nála is –az eredménytelen ostrom után– a védők megadása szerepel. „A győzedelmes
sereg az ágyúk és puskák füstjével a hitetlenek szeme előtt a világot sötétté téve, két
hónapig szüntelenül harczolt s éjjel-nappal öldökölte a tévelygő csapatot. Végre a vár
népe erőtlenség, kimerültség, levertség és végső nyomor következtében kegyelmet kérvén,
félelmében átadta a vár kulcsát.” 107
Tudjuk, hogy Albert király Szegednél szállt táborba, 1439. július végén, augusztus
elején, nem kelt át a Tiszán, hanem a jobb parton, Titelre vonult és másfél hónapig itt
táborozott. 108 Erről a Névtelen bizánci krónika is beszámolt. Azonban Mályusz Elemér
mutatott rá arra, hogy nem feltétlenül kell ezt negatívan értékelnünk. Mert II. Murád
szultán sem döntötte el a fő támadási irányt és reális volt a Temesköz elleni támadás
veszélye is. Így egyetértünk Mályusz értékelésével is. „A Titel környéki táborozás megmentette
Magyarországot a múlt évi erdélyi pusztuláshoz hasonló veszteségtől, így ezért
nem mondható kárbaveszettnek, az azonban a ráfordított erőfeszítéssel nem állt arányban.”
109
Albert király törökellenes politikáját sem szabad túlzottan lebecsülnünk, mert a tervébe
bepillantást enged egy, a Titelnél, 1439. szeptember 17-én kiállított, oklevele,
amelyben ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy a következő nyáron személyesen, az elérhető
legnagyobb sereggel fog a törökök ellen vonulni. 110 Azt nem tudjuk, hogy Murád
erről tudomást szerezhetett-e, és a Magyar Királyság elleni következő évi hadjáratát ez
sürgette-e, de a kül- és belpolitikai események egyértelműen a javára fordultak.
Szendrő elestének fontos diplomáciai következményei is voltak, amelyekről csupán
lengyel krónikásaink írtak, és amelyekre ezúton hívjuk fel a fi gyelmet. Azért is fontos,
mert a török levéltárak a korai magyar–török diplomáciai iratokból keveset őriztek
meg. 111 Dlugostól tudjuk azt is, hogy a török hírszerzés jól értesült és hogy a török szultán
– egyúttal lengyelek Alberttel való csehországi konfl iktusát kihasználva – követséget
menesztett a lengyel királyhoz, Ulászlóhoz is. Azt is mondhatjuk, hogy II. Murád
megpróbálta diplomáciailag is előkészíteni Magyarország elleni támadását, elszigetelni
az országot lehetséges szövetségesétől. „Murád, a törökök szultánja Ulászló lengyel
királyhoz nemes követet küldött a leggazdagabb ajándékokkal. Először is kérte tőle a
barátságát, békéjét és szövetségét, továbbá felajánlotta mindenét a saját jóindulatára,
végül mivel meghallotta, hogy ő Albert római és magyar királlyal háborút visel, meg-
106 Yavuz–Saraç 2007. 171–172, illetve 399–400; Kreutel 1959. 176–177.
107 Török történetírók I. Ford. Thúry József, Budapest 1893. 56, 130.
108 Mályusz 1994. 139.
109 Mályusz 1994. 140.
110 Közzétette: Gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Tizedik kötet. Pest, 1853. 70–73.
111 Papp Sándor: Magyarország és az Oszmán Birodalom (A kezdetektől 1540-ig) In.: Közép–Európa
harca a török ellen a 16. század első felében. Szerkeszette: Zombori István, Budapest 2004. 55.
ősz 23