Partium - Unitárius tudás-tár

gítségtől, hanem valamilyen saját isteni erő által érte csapás, és azért, hogy mind a dühöngő
éhségen túl, mind lázadás és felkelés nélkül még legyen remény a hadseregben,
elhatározta az ostrom feloldását.” 80 Azonban más események híre is erre késztette. A
forrásaink közül Callimachus tudja a legtöbbet I. Ulászló király tevékenységéről, és a
szultán békefeltételeiről.
„De híre jött annak, hogy a királytól erős, összegyűjtött hadsereg a napokban Szegedre
sietett” 81 Murád ezek szerint igyekezett leplezni kudarcát és előhívatta a Szendrőbe
küldött lengyel követeket és előadta nekik túlzó békefeltételeit, amelyekben lényegében
a tatai szerződés érvénytelenségére és a „nemo plus iuris…”-jogelvére hivatkozik.
Ezeket a részleteket egyedül Callimachustól tudjuk. „…ha Ulászló lemond Szerbia
azon részeiről, amelyet birtokában tart és az ostromlott Belgrádot, mintegy a szövetségkötés
zálogaként kiürítve át nem adja. Akkor majd maga el fog vonulni az ostromtól
azért, hogy Ulászlónak haladékot adjon a tárgyalásra. Javasolja, hogy inkább ezekkel
a feltételekkel inkább barátságot fogadjanak, mintsem e csekélység megtagadásával,
amely meg lett állapítva, mindkét királyságáról tárgyaljon. Követeli mindazokat (a
területeket), amelyek őt a háború jogán megilletik. Mindenekelőtt Ulászló legyen Magyarországra
hívva. Nem lehetséges az, hogy a magyarok, amit ők maguk sem birtokolnak
más jogába átruházzák. 82
Ulászló egyáltalán nem tétlenkedett. A válaszlépése mindenekelőtt a segítség kérése
volt Lengyel Királyságából, amelyről – forrásaink közül – egyedül Callimachus számol
be. „Mikor ezeket megüzenték, akkor, mivel az ország nyugalma a királynő által
semmi esetre sem lesz biztosítva, Ulászló király rá lett szorítva arra, hogy Lengyelországba
hírt vigyen a magyarországi állapotról, és hogy milyen török haderő fenyegeti
és azt kérte, hogy katonákat és pénzt zsold gyanánt küldjenek. Elhatározták, hogy erre
a követségre Sanoceust 83 küldik, akinek ékesszólása nem kevesebb, mint amit a dolog
szüksége megkövetel, ő könnyen meg tudta győzni, hogy e kívánságokat teljesítsék. A
lengyel főurak, ugyanennek a megérkezéséig összegyűltek Corcinum 84 -ba…” 85
Callimachus a Korczynban megtartott lengyel (ország)gyűlésen Sanoceus szájába
egy hosszú beszédet ad, amely eredményesnek bizonyult, mert „mindenki kellő határozottsággal
megszavazta ugyan a nyújtandó segítséget, de hogy milyen számban adjanak
katonát és pénzt, ezek vita tárgyai maradtak. Mert voltak ugyanis, akik a Lengyel
Királyság valamennyi katonáját és Magyarország lecsendesítésére azonnal a török elleni
előrenyomulást javasolták, amíg a török az ezen ideig megzavart és fel nem szerelt
hadsereggel megakadt Belgrádnál, mintha rendkívüli vihar hajótörése húzná vissza. A
többiek, tagadva azt, hogy üres királyságot kell hátrahagyni a tatárok szomszédságá-
80 Callimachus 1961. 82. 11–13.
81 Callimachus 1961. 82. 13–15.
82 Véleményünk szerint ez a mondat lényegében a római jog „nemo plus iuris ad alium transferre potest,
quam ipse habet.” alapelvét fogalmazza meg.
83 Gregorius Sanoceus lengyel humanista.
84 A mai Korczyn városa.
85 Callimachus 1961. 82. 26–32.
122
Partium