Partium - Unitárius tudás-tár

NAGY ÁKOS
86
Szamosmenti Névtelen: Adhortatio mulierum
(XVI. század második fele)
Adhortatio mulierum, „Asszonyok intése”, a XVI.-XVII. századi magyar költészet
egyik kedvelt műfaja volt. Többnyire a protestáns egyház intézményén belül keletkeztek,
és ott is használták őket. Olyan könyörgések és hálaadások, melyek tanítás formájában
szólalnak meg. Násznagy, rokon, iskolamester, vándor poéta, hellyel-közzel maga
a vőlegény szólalt meg, többnyire még a lakodalom napján. Előadták, mik az asszonyok
kötelességei, mit várnak el a feleségtől. Néha komolyabb volt a versezet, néha inkább
tréfás; egy biztos, hogy a követelő fél mindig a férfi .
A vers pontos megértéséhez fontos ismernünk a nők helyzetét a XVI. századi Magyarországon.
A relatíve jogfosztottságot, vagy legalábbis jogi egyenlőtlenséget csak
fokozta az a tény csúnya szóval, hogy nőfölösleg volt. Ennek részben, genetikai részben
„praktikus” okai is voltak. Ne feledkezzünk el a háborúk sújtotta kivérzett Magyarországról.
A fi úgyermek ebben az időben áldás, a lánygyermek pedig szabályosan
átoknak számított. Az eleve patriarchális családberendezkedésből fokodú férfi ak felé
történő súlyponteltolódás fokozódott. Gyakoriak voltak a kényszerházasságok, amelyek
mögött általában valamilyen gazdasági érdek állt. Jellemző volt, hogy a férj sokkal idősebb
volt a feleségénél. Igazán szerelmi házasságról nem is beszélhetünk. Az örömapák
megegyezésének függvényében kötöttek házasságot a felek, mely gyakran szomorúra
sikerült – a menyasszony oldaláról – mint vidámra.
Az illem megkívánta, hogy a menyasszony, fi atalasszony szó nélkül végighallgassa,
szívére vegye, olyannak tartsa, mint a Tízparancsolatot. Az intésekkel párhuzamosan
keletkezett asszonycsúfoló versek persze azt mutatják: a szende arából tűzrőlpattant
vagy éppen morgós feleség lett, aki éppen annyiba vette a neki szóló intéseket, mint a
vőlegény a saját fogadkozásait.
A mű tizenhét versszakból áll, melynek első, tizenhatodik és tizenhetedik versszaka
négysoros, a második háromsoros, ezek keretbe foglalják az egész csúfolódó éneket. A
többi versszak ötsoros.
De most nézzük, mit is szeretett volna az ismeretlen szerző a tudomásunkra hozni.
1.
Mastan egy ifjú megházasodott,
Újonnan hozta szép házastársát,
Kit úgyan szeret, mint önnönmagát;
Nagy szép beszéddel őtet így oktatja:
Kivételesen itt egy ifjú férfi és egy fi atal nő házasságának lehetünk szemtanúi. Az ara
romlatlanságához kétség sem férhet, és biztosan nem volt özvegyasszony sem. Ennek a
lánykának a férje volt az első férfi az életében.
Partium