Partium - Unitárius tudás-tár

A hullagyűjtő
Onetti hátraforduló alakja félbevágja
a fotót, a kép jobb oldalát
ő maga uralja. Onetti írói műhelye
nagyjából olyan, mint mindenkié: az
írógép, a fényképek, a cetlizés: elmaradhatatlan
kellékek. Onetti feje
érdekes a képből: a védjeggyé vált
szarukeretes szemüveg, a cigaretta a
száj sarkában. Látszólag olyan, mint
egy átlag, nyugdíj előtt álló nagypapa;
pedig nem: ő egy igazi nonkonformista
fi gura. Utálta a felesleges
udvariassági köröket, legszívesebben
otthon heverészett az ágyban, krimit,
vagy újságot olvasott, jegyzetelt a
határidőnaplójába. Onetti a határvidék írója; az elhagyott tájakat, szétzüllesztett gyárak
telephelyeit választja színhelyül. Stílusa fl egma, életunt, pont, ahogy a cigarettát tartja
a szájában.
Elbeszélés, háttérben betonnal
Ezen a képen Julio nem része a valóságnak, kívül áll, ahogy mindig, mindenen kívül
állt. A ház-falú katlanban, ezüst fénycsíkot húzva, autók száguldanak el, a járdákon pár
ember, ők is csak díszletek, ahogy a kirakatok, a hatalmas ablakokkal szabdalt homlokzatok
is azok. Julio tudja mindezt, ez nem az a valóság, amit ő keres, e fölött a zaj
fölött van egy zene, mondjuk, jazz, amit csak az hall, akinek füle van hozzá, de úgy is
fogalmazhatnánk, hogy a tér tele van apró lényekkel, ha tetszik, kronópiókkal, akik más
nyelven, másfajta valóságról szólnak, annak, akinek füle van hozzá. Julio mélyet szív
a cigarettájából, nyugodt, szemlélődő, nem akar beleavatkozni az alsórendű valóságba,
ugyanígy szívná a cigarettát egy hegyen, a tengeren, vagy a sivatagban.
ősz 41