Partium - Unitárius tudás-tár

vették Rudolfot, de csak a kereszttel megjelölt fél kenyeret vitte el. Mielőtt elhagyta
volna az udvart, a fehér falra szívet rajzolt (50’26”). A szekérről gyorsan az egyik sátorba,
a föld alá rejtették a szerzeményt, lefedték szénával, s nagy dunyhákat raktak rá.
Másnap két csendőr jött, a mészárossal és a tanú kislánnyal, de a gyerek nem árulta el
őket. Rudolfot ennek ellenére mégis elkisérik a csendőrök. A férfi ak el kezdtek ugrálni,
mint a békák, majd letérdeltek a földre, a fejükön lévő kalapra tették a kezüket, kitárt
karjukat fel-le mozgatták, és jajgattak. A nők lehajtották a fejüket a földre, bőszoknyás
farukat az égnek emelték, közben ringatóztak le-föl. A narrátor meg is magyarázza ezt a
különös szertartást: „Na a cigányok meg akarták szerezni vissza a gyereket. Átkozódtak,
verték magukat a földhöz, hogy az erejét vegyék a csendőröknek…” (55’10”) Rudolfot
Aszódra, a Magyar Királyi Javító Intézetbe vitték. Az intézmény hivatalos elnevezése
alatti mottó, mintha a fi ú sorsának metafórája lenne: „Minden csak átmenet.” Nevelője
kioktatta a többi fi ú előtt a rá váró nehézségekre, de igen hamar kiderültek rendkívüli
képességei (memória, utánzókészség, kézügyesség). Sohasem adta fel, hogy visszatérjen
a cigányokhoz: két hónap leforgása alatt negyvenszeri szökési kísérlete volt (pecséthamisítás,
az istállóban elbújás a szénában stb. Végül nevelőanyja látogatásakor női
ruhába öltözve szökött meg (58’27”). Pénzfeldobással döntötte el, hogy húgához, Rozihoz
induljon, de a vasútállomáson zsebelő cigánygyerekeket követve az erdő belsejébe
jut, ahol egy szekeres csoportot talált. Szinte csak nők és gyerekek voltak a szekér és a
tűz körül, akik bizalmatlanul méregették a giradi kalapos, jól öltözött gádzsót. Amikor
udvarolni kezdett egy nagyon fi atal lánynak (Áfi ), s annak megérkezett mogorva bátyja
(Galó), menekülni kényszerült (1 óra 03’48”) Hamarosan megérkezett az övéi közé, de
a férfi ak a vásárban voltak, s a „szép, gyönyörű embert” az asszonyok átöltöztették rendes
ruhába, hogy komoly roma csávóvá váljon (1óra 05’32”). Később három szekérrel
érkezett most már az egész kompánia a patak partján, a falu szélére. A férfi ak kirakták
az üstöket, a nők, a gyerekek kezét ronggyal bekötötték a kéregetéshez. Lili éjjeli rossz
álmáról beszélt: „Kiestél a szekérből és megütütted magad. Félek, hogy elhagysz minket,
vigyázz magadra. Isten vezessen utadon!” Rudolf megsimogatta az anyja arcát,
aztán mentek kétfelé (1óra 08’10”). Visszatért a testvéreihez, de azok mind megházasodtak,
húgának már gyermeke is volt. Hiába adta át ajándékait, érezte a szigorú pillantásokból
nagybátyja és a férjek kiutasító akaratát; többé nem élhetett közöttük (1óra
10’45”). Felcsapott huszárnak, mert értett a lovakhoz, s szerette a szép ruhákat meg a
virtuskodást. Az egyik délelőtt kilovagolt a káplárral, s libalopáson kapta a fi atal cigánylányt,
Áfi t és vajda apját. Míg a férfi ak lova után eredtek, ő belopózott a táborba
kedveséhez huszár ruhában. Visszajött a bátyj is, és haragudott, hogy még ott van a
huszár, aki meglepetésére cigányul beszélt. Rudolf nem tehetett mást, megszöktette Áfi t
(1óra 14’53”). Rudolf és Áfi házukat építették vályogból, amikor Goló harmadmagával
segítő mágikus eljárás, babona, amelyek mindegyike a vérrel, vérporral, kutyazsírral függ össze. Aki
betörni készül vérrel (leány menstruációs vére, meghalt gyerek, asszony, akasztott ember vére, halott
iker vére), ill. fehér kutya zsírjával keni be a talpát; esetleg a kaput, küszöböt meghinti vérporral, hogy a
lépteket senki meg ne hallja. Ezeket az eseteket Wislocki főként a dél-magyarországi vándorcigányoknál
jegyezte fel. Ujvary Z. 2007: 564.
ősz 99