Partium - Unitárius tudás-tár

hiánya. 120 Mi azokat közöljük, amelyek magyar vagy valamilyen nyugati nyelvű fordításban
a rendelkezésünkre álltak.
A kortárs korai török források között elsőként Ásikpasazáde (1400–1484 k.) Az Oszmán-ház
története című művével kezdjük (Bölüm 111). 121 A szerző kortárs és személyesen
vett részt a hadjáratban. A szultán nagyon is tisztában volt Nándorfehérvár, azaz
Belgrád fontos védelmi helyzetével. Felismerte, hogy Belgrád a kapu, Magyarország
(Macar) földjére vezet és most már rászánta magát, hogy azt a kaput feltörje. Mozgósította
az Iszlám hadseregét Belgrád ellen vonult és megállt előtte. 122 Nemcsak a vár ellen
készültek, hanem „úgy tettek, mintha a várat ostromolnák”, mégis a sereg egy része a
Száva folyón átkelt, Biline ellen vonult. Valószínű, hogy Ásikpasazáde ebben a portyázó
seregben volt ott, nem a várat ostromlóban, mert ezután a szerző a személyes tapasztalatait
írta le, az ostrom további eseményeiről nem szól. A katonák olyan gazdag zsákmánynyal
tértek haza, hogy pompás szolganőért egy csizmát adtak. „Én akkoriban ott voltam
és 100 ezüstért egy fi út vásároltam, aki 6-7 éves volt.” 123 Figyelemre méltó megjegyzése
pedig a török hadsereg –forrásaink által nem említett– létszámára vonatkozóan az,
hogy: „odáig alakult a helyzet, hogy a visszaúton a foglyoknak a száma nagyobb volt
a hadseregénél.” Ez szerinte példátlan volt az eddigi hitharcok során. Ásikpasazáde a
szultántól még 5 000 ezüstpénzt és 2 lovat kapott a hazaútra, a hadjáratról pedig összesen
9 szolgával és 4 lóval tért vissza. A szolgákat pedig Drinápolyban jó áron 200–300
ezüstért tudta eladni, így szép summával gazdagodott, amiért is áldotta a szultánt. 124 A
szerző, az időrendet megfordítva, ezután tárgyalja Szendrő ostromát (Bölüm 112.).
Bisztra Cvetkova 1988-ban magyarul megjelent művében Murád szultán harcai címmel
egy oszmán évkönyvre más, későbbi, török események kapcsán többször hivatkozott.
125 Ménage ezt már 1976-ban közölte Murád évkönyve címmel. 126 Az évkönyv, a
műfajnak megfelelően, sajnos szűkszavúan rögzíti – Murád dicső cselekedetei között
120 A korai oszmán történetírás hazai megjelenése még ritkább, lásd: Fodor Pál: Ahmedi elbeszélése, mint
a korai oszmán történelem forrása. Világtörténet 1983/2. 3-18. Feridun M. Emecen: Egy régi imágó újbóli
felfedezésére: Oguz hagyomány és Közép Ázsia ismerete. (Fordította: Papp Sándor) Aetas 1999/4.
19-26. Az oguz múlt felé fordulás éppen II. Murád szultán idejében jelentős. Fodor Pál: Török és oszmán:
Az oszmán rabszolga elit azonosságtudatáról. Történelmi Szemle 1995/4. 367-383.
121 Âsikpasazáde Osmanoğulları’nim Tarihi. Hazırlayanlar Kemal Yavuz–M. A. Saraç İstanbul, 2007. 170,
398. (A továbbiakban: Yavuz–Saraç 2007.) A mű német fordítása: Osmanische Geschichtsschreiber.
Herausgegeben von Dr. Richard F. Kreutel. Band 3. Vom Hirtenzeit zur Hohen Pforte. Übersetz,
eingeleitet und erklärt von Richard F. Kreutel. Graz-Wien-Köln. 1959. 174-175. (A továbbiakban:
Kreutel 1959.)
122 Yavuz–Saraç 2007. 170, 398; Kreutel 1959. 174.
123 Ezt megemlíti KAЛИЋ–МИЈУШКОВИЋ 1967. 114.
124 Yavuz–Saraç 2007. 170, 398; Kreutel 1959. 174-175.
125 Cvetkova 1988. 160-163, 165-166, 170, 177, 179, 180, 182-183, 185. Megemlítjük, hogy az 1440-es
ostrom kapcsán Cvetkova e forrására nem hivatkozik, csupán Thuróczy Krónikájára, amely egyben
számunkra azt feltételezi, hogy releváns tudósítást nem találhatott benne.
126 V. L. Ménage: The ’Annals of Murād II’ Bulletin of the School of Oriental and African Studies,
University of London. Vol. 39, No. 3. (1976) 570-584. (A továbbiakban: Ménage 1976.)
128
Partium