Partium - Unitárius tudás-tár

foglalkozott. Ezek közül számunkra a XVII. századi Codex Barberinus Graecus 111
a legfontosabb, amelynek kéziratát 1907-ben Seymour de Ricci fedezte fel a vatikáni
könyvtárban, Antonio Barberini (1607–1671) kardinális könyvtára részeként és a
Historia Imperatorum Turcorum címet adta neki. A krónikát Geórgiosz Zórasz publikálta
1958-ban és újabb részeit 1966-ban. 107 Azóta több nyelvre lefordítva is napvilágot
látott. 108 A hazai szakirodalom azóta is adós maradt mind a fordítással, mind pedig az
értékeléssel, így jelen tanulmányunkkal – 1440 vonatkozásában – ezt pótoljuk. 109
Moravcsik Gyula professzor, miután a kéziratot megvizsgálta, a hazai kutatóközönség
részére már 1934-ben, A magyar történet bizánci forrásai című munkájában részletesen
ismertette a magyar vonatkozású részek tartalmát, így beszámolt e kódexben szereplő
1440. évi ostrom leírásáról is (40 v –41 r ). 110 A 2012-es szegedi konferencián megtartott
előadásomban pedig kimutattam, hogy érdekes módon ez nem a bizánci szerzők, hanem
Thuróczy és Bonfi ni leírásával mutat hasonlóságot.
„Akkor, amint Murád szultán elfoglalta Szendrőt, kiterjesztette és megnövelte királyságát
egészen Hungáriáig. Ez volt, mivel Almpertosz (Habsburg Albert), Hungária királya
meghalt, számos politikai felfordulás volt Hungáriában.” 111
Amikor ezeket megtudta Murád, összegyűjtötte a seregét azért, hogy Hungária felé
vezesse, miután kitudakolta, hogy a magyarok sok vitás dolgot bírnak maguk között a
koronázás miatt.” 112
„Ekkor Murád szultán megtalálta a megfelelő alkalmat és vitte a seregét és átkelt
Beligrádhoz, amely a Duna és a Száva-folyó torkolatában, középen van. Beligrád kapitánya
Vránai Joannész, aki maga sokat vitézkedett és a többiek is hasonlóan.” 113
„Ezután a törökök ostromoltak nappal és éjjel, a keresztények belül ellenálltak és harcoltak.
A törökök a magaslat felől hangos (erős) bombardákkal (dünatesz loumpardesz)
lőttek és az egész nap folyamán lerombolták a falakat. A keresztények pedig felépítették
az egészet éjjel.” 114
107 Geórgiosz Zórasz: Khronikon peri tón tourkón szoultanón. Athénai 1958. (A továbbiakban: Zórasz
1958. Az oldalszám után a sorokat is jelölöm.)
108 Richard F. Kreutel. Leben und Taten der türkischen Kaiser. Die Anonyme vulgargriechische
Chronik Cod. Barb. 111 (Anonymous Zoras). Übersetzt, eingeleitet und erläutert. Graz, 1971.
Şerif Baştav. 16. asırda yazılmış Grekçe anonim Osmanlı tarihi: giriş ve metin (1373-1512).
Ankara,1973; illetve angolul: Byzantium, Europe and the early ottoman sultans 1373–1513.
An Anonymous Greek Chronicle of the Seventeenth Century (Codex Barberinus Graecus
111) Translated and annotated by Marios Philippides. (Late Byzantine and Ottoman Studies,
4) New Rochelle, New York 1990. A továbbiakban: Philippides 1990.
109 Az alábbiakban közölt forrásokat a Szegedi Tudományegyetemen a fent említett OTKA Kutatócsoportunk
által A Kárpát-medence, a magyarság és Bizánc címmel megrendezett bizantinológiai konferencián,
2012. május 22-én megtartott előadásomban ismertettem (Névtelen bizánci krónikatöredékek
Nándorfehérvár első török ostromáról.–megjelenés alatt).
110 Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Budapest 1934. 239.
111 Zórasz 1958. 63. 28–30.
112 Zórasz 1958. 63. 35–37.
113 Zórasz 1958. 63. 37; 64. 1–4.
114 Zórasz 1958. 64. 4–8.
126
Partium