Partium - Unitárius tudás-tár

jelent Új reformkor vagy új Horthy-korszak? című írása szolgáltatja. A szerző cikkében
egyszerre hangoztatta, hogy a politikai rivális győzelme esetén „marad a rendszer”,
valamint hogy a „Horthy-korszakhoz hasonló állapotok”, vagyis „új Horthy-korszak”
köszönt be. Az MDF Tamás Gáspár Miklós víziója értelmében egyszerre hordozta
magában a baloldali és a jobboldali szélsőségeket, hatalomra kerülésével éppen ezért
„Auschwitz, Recsk… huszadik százada” folytatódna. 20
Politikai publicisztikájában Tamás Gáspár Miklóshoz hasonló gondolati ösvényen
haladt Szabó Miklós is. A két választási forduló után, 1990. április 27-én megjelent
Jobbra át? című cikkében az egykori kommunista vezetés és a „régi vágású jobboldalisághoz
húzó középosztályi erők” nacionalista alapú összejátszásáról értekezett. 21 Az
írás egy másik helyén az MDF által állítólagosan táplált „Horthy-kor utáni nosztalgia”
elkerülhetetlen következményének nevezte a „szélsőjobb szellemét”. 22 Ezzel a Tamás
Gáspár Miklós írásában már megismert kép ismét összeállt: kommunisták, horthysták
és szélsőjobboldaliak kerültek egy táborba a nacionalizmus jegyében, az MDF égisze
alatt, szemben a demokratikus értékeket egyedül képviselő SZDSZ-el.
Ennek az eltorzított MDF képnek a történeti megalapozását szolgálta a népi mozgalom,
vagyis a szellemi előd korábbitól eltérő megítélése. Ezt a műveletet Szabó Miklós
végezte el A parasztromantikus harmadik út gondolata a weimari köztársaságban című
dolgozatában. Szemben az egy évvel korábbi tanulmány megközelítésével (A harmadik
út - tegnap és ma), a népi mozgalmat nem Jászi kísérletével állította párhuzamba, hanem
Lukács György gondolatmenetét felújítva a romantika, mint „német import” szélsőségekbe
hanyatlónak ábrázolt eszmeáramába helyezte el. 23
A szerző a magyar népi irányzatot az első világháborút megelőző években fi atal német
értelmiségiek által életre hívott Wandervogel mozgalommal rokonította. A mozgalmat
egyaránt jellemezte a kultúrkritika és a parasztromantika. Tagjai a háború után
vagy a szélsőjobbra, vagy a szélsőbalra sodródtak. Szabó Miklós ezen a ponton különösen
fontosnak tartotta a vélt párhuzam kiemelését: „mindez szintén összehasonlítható a
harmincas évek magyar népi mozgalmával”. 24 A történész kitért arra is, hogy az 1920as
években a Wandervogel mozgalom egykori tagjai tettek kísérletet mind a szélsőjobbról,
mind a szélsőbalról a nacionalizmus és a szocializmus összeegyeztetésére, a
„nacionálbolsevizmusra”. A tanulmány szerint a nacionálbolsevisták az ideális államberendezkedésnek
a diktatórikus egypártrendszert tekintették. Tovább fűzve a párhuzamo-
20 Tamás Gáspár Miklós: Új reformkor vagy új Horthy-korszak? Beszélő, 1990. március 24. 4.
21 Szabó Miklós: Jobbra át? In: Múmiák öröksége. Politikai és történeti esszék. Új Mandátum Könyvkiadó,
Budapest, 1995. 99.
22 Uo. 100.
23 Szabó Miklós: A parasztromantikus harmadik út gondolata a weimari köztársaságban. Századvég,
1990. 2. sz. 60.
24 Uo. 63.
ősz 57