Partium - Unitárius tudás-tár

A védők az „összehordott földből, szemétből, állati ürülékből fával borított sáncot
(circummunitum) emeltek”. 37 A törökök már létrákon (scala) támadtak a falakra. A védők
a nyakukba szurkot, ként (picem ac sulphur) zúdítottak, méhrajt eresztettek rájuk.
A szultán egyik harcmóddal sem tudott eredményes lenni, de folytatta tovább a város
ostromát. János, úgy tűnik, nem bízhatott eléggé a „külső falban”, mert odabent egy
árkot és magasabb töltést húzatott.
Bonfi ni a szultán új tervét Thuróczyhoz hasonlóan ismerteti, bár néhol kibővítve.
„Rejtett föld alatti aknák” (adactis clam cuniculis) segítségével tervezte bevenni a várost.
Egy-két mérföldnyire lévő dombocska (monticulus) mögött kezdték el éjjel-nappal
a munkálatokat, miközben cselből tovább folytatták az ostromot. Bonfi ni szerint
20 000 embert állítottak munkába. 38 A barlangformájú aknából kivájt földet a közeli
folyóba öntötték. Bonfi ni sajnos nem közli, hogy ez a Duna vagy Száva lehetett. Olyan
széles volt, hogy már lovasok is négyes sorban bemehettek rajta. A falig jutott el, ekkor
a szóbeszéd szerint vagy egy keresztény katona fi gyelmeztette a védőket, vagy
egy nyílvesszőre tűzött cédula. Bonfi ni az ellenaknák alkalmazását bevett gyakorlatként
ismerteti: A várkapitány „ahogy hasonló esetben szokás” (veluti in re tali fi eri
solet) ezzel szemben egy másik alagutat fúratott és megtöltötte lőporral, kénnel, (nitro,
sulphure) rőzsével, majd egy kis rés kivételével, befalazta. Amikor a törökök alagútjával
ez összeért, begyújtatta. Az állatokon kívül 17 000 ember pusztult el az aknában. 39
Bonfi ni nemcsak a vár ostromáról beszél, hanem város körüli harcokat is sejtet. Hiszen
Murád ezen kívül a „város”(sic!) ostromában 8000 embert vesztett. 40 Ez valószínűleg
az Alsóvárosban lévő harcokat és zsákmányszerzést jelenti. Bonfi ni az ostromot
ismételten hosszúnak, 7 hónaposnak (septem mensibus) mondja. Murád rengeteg pénzt
és embert veszítve visszavonult, hogy bosszút állhasson. A török fl otta felvonulásáról,
esetleges harcairól itt sincs említés.
Bonfi ni kortársa, Petrus Ransanus (1428–1492), aki stílusában átmenetet teremtett
a középkori ihletésű Thuróczy és a humanista Bonfi ni műve között, A magyarok
történetének rövid foglalata 41 (Epithoma Rerum Hungaricarum 42 ) című munkájában
csak általánosságban tért ki az 1440-es évek közállapotaira. Csupán a körülményeket
pontosan ismerő olvasó sejtheti az ebben rejlő szultáni ostromot (23. fejezet). „Egyrészről
ugyanis a magyarok harcoltak egymás ellen, másrészről a csehek és lengyelek
zaklatták Magyarországot, megint másrészről pedig Murád török uralkodó az ilyenfé-
37 Bonfi ni 1995. 590. (Kulcsár Péter fordítása). „fractos noctu muros resarciunt, egesta terra, fi mo et
pecorum excrementis aggerem lignis circummmunitum ducunt” Rerum 1900. 101.
38 Bonfi ni 1995. 591. (Kulcsár Péter fordítása). A számot túlzónak tartja: KAЛИЋ–МИЈУШКОВИЋ
1967. 113.
39 Bonfi ni 1995. 591-592. (Kulcsár Péter fordítása).
40 Bonfi ni 1995. 592. (Kulcsár Péter fordítása). „Preter hec in urbis oppugnatione octo circiter hominum
milia desiderata sunt.” Rerum 1900. 103.
41 Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata. Fordította: Blazovich László és Sz. Galántai
Erzsébet. Budapest 1999. (A továbbiakban: Ransanus 1999.)
42 Petrus Ransanus: Epithoma Rerum Hungaricarum. Id est annalium omnium temporum liber primus et
sexagesimus. Curam gerebat Petrus Kulcsár. Budapest 1977.
114
Partium