Partium - Unitárius tudás-tár
Partium - Unitárius tudás-tár
Partium - Unitárius tudás-tár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
által használt tűzfegyverekről: „Mehmetész fi a, Amouratész megostromolja a várost. A<br />
vár falát ágyúkkal 93 (téleboloisz) törette és korántsem kevés részét lerombolta. Viszont<br />
a hadserege a város felől elháríthatatlanul szenvedett a védők ágyúinak és puskáinak<br />
(télebolón kai téleboliszkón) 94 bőséges csapásától, rázúdulva a szultán táborára, a katonákra,<br />
és mintegy ezernyi nyíl elérkezve a táborra.” 95 Khalkokondülész név szerint<br />
megemlíti az első roham vezetőjét, Alit, Evrenosz fi át, a ruméliai sereg vezérét, aki<br />
eredményesen harcolt seregével, és aki már korábban – mint láttuk – egy ha<strong>tár</strong> menti<br />
török támadást végrehajtott. A bizánci forrásunk sem tud föld alatti akna készítéséről,<br />
csupán a falak lerombolása után indított rohamról számol be. Ami inkább az aknakészítésnek<br />
a másik módozatát, a fal aláaknázását sejteti. „Ott (t. i.: a táborban) Haliész, 96<br />
Brenedzésznek a fi a, aki a táborban bátorságáról volt híres, először kezdett harcot a<br />
falnál az övéivel, és miután árkot 97 (taphron) ásott, a városhoz legközelebb táborozott<br />
le saját csapataival. Ahogyan a falat lerombolták, az újonnan érkezettek bejutottak a<br />
várba és a várnak nagy részét uralmuk alá hajtották. Miután a városban egybegyűlők<br />
odaérkeztek, közelharcba bocsátkoztak az újonnan betörőkkel és kiszorítva visszaverték<br />
őket a faltól. Mivel a hadsereget kiverték és a város elfoglalása neki (t. i.: Murádnak)<br />
nem sikerült, elvezette a sereget és hazatért” (Szabó Pál fordításai). 98<br />
A másik, általunk idézett, XV. századi bizánci történetíró, Dukasz, 99 aki Bizánc története<br />
című munkájában 100 Nándorfehérvár ostromáról (XXX. 6–7.) és az előzményekről<br />
részletesebben beszámol. Dukasz leírásában jól érzékelhető, hogy a szultán az egykor<br />
magyar királynak vazallus államokat hogyan „semlegesítette” a hadjárata előtt. Mourat<br />
(Murád) elfoglalta Szmedrobont (Szendrő). Ebben – a török Ásikpasazáde tudósításához<br />
hasonlóan – nála is szerepel a Geórgiosz (Brankovics György) szerb despota két<br />
93 Vesd össze: Szabó 2010. 72. A télebolosz szót itt „messzire ható fegyver” helyett pontosíthatjuk, ágyúnak<br />
fordítom, mert a szerző már Murád 1422. évi Konstaninápoly elleni ostromának leírásakor, egyértelműen<br />
azonosíthatóan a korai ágyúkról beszélt. DARKÓ 1923. 10-11.<br />
94 Ugyanennek a szónak a dēminutíváját, a kicsinyítő képzős változatát pedig puskának fordítottam.<br />
DARKÓ 1923. 10.<br />
95 Darkó 1923. 25. 12–17.<br />
96 A bizánci görög névalakban leírt Haliész ho tou Brenedzeó a már korábban megismert Ali, Evrenosz bég<br />
fi a. Cvetkova 1988. 55. Khalkokondülész előbbi munkájában többször megemlíti. Továbbá ő az, aki az<br />
1486. évi névtelen krónikájában is szerepel a mohamedán időszámítás szerinti 834. évben „Evrenos Beg<br />
Oghlu Ali beg” In.: Die altosmanischen anonymen Chroniken. Text und Ubersetzung herausgegeben<br />
von Dr. Friedrich Giese. Teil II. Leipzig 1925. 88.<br />
97 Bár a görög taphrosz szó jelentése kettős: egyrészt sáncot, másrészt pedig árkot is jelent. Mi ez utóbbi<br />
esetben a fal leomlását ezzel hozzuk kapcsolatba. Ali aláásta, vagyis aláaknázta a várfalat. Györkösy<br />
Alajos–Kapitánffy István–Tegyey Imre: Ógörög magyar nagyszó<strong>tár</strong>. Budapest 1993.1056. A földsánc<br />
kifejezésre a khóma szót használja például Dukasz is (l. uo. 1219.).<br />
98 Darkó 1923. 25. 17–22, 26. 1–5.<br />
99 A nevén kívül személyéről keveset tudunk, keresztneve talán Mihály. Genovai szolgálatban dolgozott.<br />
Művét világtörténeti összefoglalóval kezdi és 1389–1462 között részletes. Runciman 2000. 192.<br />
100 In.: Corpus Scriptorum Historiae Byzantine. Ed: I. Bekker, Bonnae 1834. 209-211. (A továbbiakban:<br />
Bekker 1834.) illetve kritikai kiadását lásd: V. Grecu, Ducas, Istoria Turco-Bizantină (1341-1462),<br />
Editio Academiae Reipublicae Popularis Romanicae. Bukarest 1958. 263-265. (A továbbiakban: Grecu<br />
1958. Az oldalszám után a sorokat is jelölöm.)<br />
124<br />
<strong>Partium</strong>