Partium - Unitárius tudás-tár

Birodalmát belső trónharcok gyengítették, végül I. Mehmed uralkodása (1413–1421) is
megbékélést hozott. 8 Bizánc pedig megszabadulhatott vazallusi függésétől. 9 Zsigmond
politikájában a török kérdés egy időre lekerült a napirendről. 1419-ben 5 éves fegyverszünetet
kötött az oszmánokkal, 1424-ben pedig 2 éves fegyverszünet következett.
Azonban az új szultán, II. Murád (1421–1451) trónra lépése gyökeres fordulatot hozott.
10 Ennek szembetűnő példája, hogy 1422. július 8-án megkezdte a bizánci főváros,
Konstantinápoly szabályos ostromát, amelynek erős falai ezúttal ellenálltak. Az
oszmán–török sikertelenség oka az volt, hogy „az oszmánok sem tüzérséggel és ostromgépekkel,
sem hajóhaddal nem rendelkeztek. II. Murád pedig túl fi atal volt ahhoz,
hogy a szeldzsuk, keresztes és a mongol ostrommódszereket ismerte volna.” 11 1424-ben,
Murád békeszerződésében VIII. Joannésznek ismételten vállalnia kellett a vazallusságot.
12 Az oszmán hódítás ugyanakkor a még görög területek ellen is irányult. A Moreát
az Iszthmosznál védő Hexamilion falat, amelyet II. Manuél emeltetett, áttörték. Amikor
pedig Manuél császár szerződésben 50 000 dukátért átadta Thesszalonikét a velenceieknek,
13 II. Murád agresszívebben lépett fel, több adót követelt, végül 1430 márciusának
közepén személyesen vette ostrom alá a várost. 14 Az erőd kulcspozícióját mutatta, hogy
első oszmán–török ostromára már I. Murád szultán (1362–1389) idejében sor került, aki
több mint három éves, hosszú ostrom után, –1387. áprilisában– tudta csak elfoglaltatni. 15
II. Murád szultán viszont néhány hét után, 1430. március 29-én bevette a várost. 16 Így a
magyar–velencei együttműködésre Zsigmond királynak is kevés mozgástere maradt. 17
II. Murád aktív külpolitikája egyértelműen jelezte, hogy a törökök újra hódításokra
törnek és a fegyverszüneteket is ők szegték meg. 18 Azonban ehhez mi hozzátesszük azt,
hogy mindezt nem ok nélkül. Hiszen, ahogyan 1423-ban a Thesszalonikét a velenceieknek
átadó bizánci szerződés, 19 úgy az 1426. évi tatai szerződés a magyar, déli határvédelemben
addig fennálló status quo-t alapjaiban rendezte át. 20 Az így megnövekedett
szerepű Nándorfehérvár 1427. évi magyar kézbe való átvétele után pedig újabb oszmán–török
támadástól bármikor lehetett tartani, amelynek kezdetéről Galambóc várá-
8 Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Budapest, 1990. 41–43.
9 Ostrogorsky 2001. 460.
10 Generál 1987. 51.
11 Generál 1987. 52.
12 Generál 1987. 53.
13 Generál 1987. 53. Ostrogorsky 2003. 462.
14 Generál 1987. 53.
15 Ostrogorsky 2003. 453.
16 Generál 1987. 53. Bővebben erről a számunkra is fontos ostromról lásd: G. T. Dennis: The second
Turkish capture od Thessalonica. In.: BZ 57 (1964) 53–61.
17 Veszprémy László: Galambóc ostroma 1428-ban. Várak, kastélyok, templomok 2009. (február. )21.
18 Rázsó 1973. 426.
19 Ostrogorsky 2001. 463.
20 Szabó 2010. 61–62; Szabó 2012. 83–86. Thesszaloniki oszmán–török uralomba vétele mellett a Földközi-tenger
feletti kereskedelemi pozíciók megszerzésének igényét jól mutatta, hogy délen a rivális
Mameluk Szultanátus 1440-ben már a johannita kézben lévő Rhodoszt ostromolta, sikertelenül. Hunyadi
Zsolt: A keresztes háborúk világa. (é. n.) 128.
ősz 9