Partium - Unitárius tudás-tár

A szerzők egész eddigi munkásságuk során az európai kultúra első gyökereként emlegetett
klasszikus görög-római kultúra ápolásán, a klasszikus latin nyelv fennmaradásán
fáradoztak, s úgy tűnik, elérkezettnek látták az időt, hogy fi gyelmünket az európai
kultúra egységét alapvetően meghatározó (2. gyökérként emlegetett) keresztény vallás
egyházi latin nyelvére irányítsák, hiszen egyre kevesebben, jószerivel egy szűk értelmiségi
réteg van már csak birtokában ennek a tudásnak. Az egyházi latin műveltség
tartalmi és nyelvi világára nyitnak ajtót a szerzők a mise hivatalos szövegével ismerkedni
akaró embereknek, a zenésztársadalomnak, tanároknak, egykori és jelenlegi latinos
diákoknak és minden érdeklődőnek.
Végigvezetnek bennünket a mise állandó, énekelt részein (Kyrie, Gloria,Credo,
Sanctus, Benedictus, Agnus Dei). Imák, zsoltárok, himnuszok szövegeit elemzik, fordítják,
interpretálják – nagy szaktudással, hittel, érzékenységgel. Olykor rámutatnak, hogy
a templomban elhangzó magyar nyelvű szöveg mily távol van a latin eredetijétől. Ha
esztétikai szempontból szükségét érzik, Babits Mihály vagy Sík Sándor egy-egy ihletett
fordítását is beillesztik az óra anyagába. Megismerjük a mise alaprendjét, az egyházi
ünnepekhez kapcsolódó imákat, himnuszokat.
Az órák anyagát gyakran nyelvtani ismétlés zárja. Ez éppúgy jellemző a felépítésre,
mint az, hogy az óra elején az előző óra legfontosabb elemeit átismétlik. Sajátos módszerüknek
talán az egyik legfontosabb eleme az ismétlés: így az olvasónak nem kell
folyton visszalapoznia még egy-egy lexikai elem újbóli felbukkanásakor sem: „vajon
hol is találkoztam már vele?” A szerzők úgy „tálalják” az új ismereteket, hogy folyton
hozzákapcsolják őket a régiekhez, így a könyv szinte folyamatosan olvasható / hallgatható.
Valamennyi biztosan rögzül belőle még a teljesen kezdők tudásában is.
A klasszikus latin auctorok tanításakor sokszor szembe találjuk magunkat azzal a
gonddal, hogy az egyes szerzők műveinek szókincse, pl. a 11. osztályos anyagban Cicero
és Vergilius szókincse jelentősen eltér, s ez megnehezíti a szavak tanulását. Itt viszont
az egyházi latin nyelvben azt tapasztaljuk, hogy egyes szavak, kifejezések, vagy akár
hosszabb szövegrészek gyakran ismétlődnek. Az Agnus Dei elemei pl. megjelennek a
Gloriában is, ugyancsak 2. személyben: qui tollis peccata mundi, majd elhangzanak a
Communioban 3. személyben, qui tollit peccata mundi. És ennek megismerése megszünteti
a liturgiában járatlan emberek bizonytalanságát: vajon a tollis vagy a tollit alak
a helyes? A szerzők maguk vallották, hogy őket is meglepte, mennyire homogén ez a
latin világ nyelvtanában és szókincsében egyaránt. Ezeken túlmenően a szerzők még
további segítséget adnak a memória számára azzal, hogy mindig újra felidézik az egyes
szavak korábbi előfordulásait, gyakran más szövegkörnyezetben, így a szavak használati
körének, jelentéskörének gazdagságát is érzékelhetjük. Felhívják a fi gyelmet az
azonos szótári alak-típusokra: a -tas végű elvont főnevekre (voluntas, libertas,potestas)
vagy a -men végű semleges neműekre (omen, nomen)
Gyűjtik a hasonló képzésű szavakat pl. az -or képzővel (factor, peccator) vagy a
-tudo-val (solitudo, multitudo). Szóelemzéseket végeznek (per-trans-ivit), összekapcsolják
a szócsaládok tagjait (pecco 1, peccator, peccatum) Rendszeresen felhívják a
fi gyelmet a magyar nyelvben vagy más európai nyelvben továbbélő szavakra.Elismerésre
méltó biztonsággal kalauzolnak bennünket a szerzők a nyelvek világában, legyen
ősz 107