Partium - Unitárius tudás-tár

ember fülébe eljusson. Előfordul, hogy akiről a pletyka szól, tudomást szerez a forrásról
és kérdőre is vonja az illetőt ármánykodása miatt. Sokat pletykáló asszony előbb-utóbb
bírálatot mond valakiről akiről nem kellene, aki egyszer csak úgy váratlanul megjelenhet
a család háza táján, és nem hiányzik senkinek sem az ütközés, főleg nem, hogy a férj
a felesége locsogása miatt, akár még a legjobb cimborájával is összetűzésbe kerüljön.
11.
Keves búzánkat, keves lisztünket
El ne tékozljad az mi morhánkat;
Ha eltékozlod az mi morhánkat,
Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:
Tégödet mondnak feneketlen kasnak.
Az már a vers elején kiderült, hogy nem a felső tízezerből származó házaspárról van
szó. Itt derül ki, hogy bizony nagyon okos beosztással kellett a mindennapjaikban élniük.
A morha szó marhát jelent, amely abban az időben a javakat, a vagyont jelentette.
Gondos beosztást követelt meg a férj nejétől. Az állathasonlatokról, most kivételesen
áttért a hasonlóan „felemelő” tárgyhasonlatokra. Felvázolja, hogy nem szeretne egy
mindent elnyelő növényszárból, háncsból, vesszőből font edényként, kasként tekinteni
a feleségére, amely mindet elnyel, amit belévetnek.
12.
Az bort házunknál ámbátor igyad,
De az korcsomát te ne gyakorljad,
Ha gyakorlándod te az korcsomát,
Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:
Tégödet mondnak jelös borcsiszárnak.
Mégis vajból van a férj szíve, hiszen megengedi feleségének, hogy az egyébként
fertőzött víz helyett bort fogyasszon természetesen mértékkel. De ezt is csak otthon teheti
meg, a kocsmákat nagy ívben kerülje el, amit egyébként magam is helyeslek, mert
nagyon csúnya a részeg ember, a csúnya nő pedig még csúnyább. A mérték betartása
annak elkerülése végett fontos, hogy még véletlenül se vetődjön az iszákosság, borcsiszárság
árnyéka a házi tűzhely őrzőjére.
13.
Asszony, szép társam! ím, mast megmondom,
Te bűneidet el nem szenvedöm;
Ha bűneidet én elszenvedem,
Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:
Engömet mondnak két ageb egyiknek.
ősz 91