Partium - Unitárius tudás-tár

le viszálykodásból adódó lehetőséget kihasználva elhatározta, hogy megtámadja Magyarországot.”
(Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet fordítása). 43 A két szultáni
ostrom „hírértékének” különbözősége a világtörténelem író Ransanusnál jól lemérhető
abban is, hogy míg 1440-ről a fenti, sejtelmes tömörségű mondatban, addig 1456-ról
két fejezetben emlékezett meg (26–27. fejezetek).
Szintén közvetetten említi meg ezt az ostromot I. Ulászló ún. koronázási dekrétumának
Dlugos lengyel történetíró által közölt szövegrészlete. „még pedig oly időben,
midőn a szorongatott hon már határaiban is valósággal megtámadtatva alig tudja magát
oltalmazni. (Teleki József fordítása)” 44
A latin nyelvű forráscsoporton belül egy második „alcsoportba” a latinul írt lengyelországi
munkákat soroltuk. Itt szerzőt ismertetünk. Merőben más részleteiben mutatja
be az 1440-es ostromot a latin nyelvű forráscsoportban a lengyel történetíró, Dlugos:
Annales seu Cronicae incliti regni Poloniae című már idézett munkája. 45 A szerző a
12. könyvében egy önálló fejezetet szentelt az ostromnak (Turcorum caesar castrum
Albam Regalem frustra obsidet), megemlítve a királyi diplomáciát, és az ostrom újabb
elemeit írja le. Mivel ez a forrás a hazai szakirodalomban – ellentétben az előbbiekkel
– jóval kevésbé ismert, részletesen szólunk róla. 46
A koronázás után „Wladislaus király Szent Mária Magdaléna napjának (július 22.)
hatodik napján (Székes) Fehérvárból kivonult és szombaton Budára érkezett … egész
nyáron és ősszel Budán is maradt, mindig gondot fordítva Magyar Királyságának
ügyeire és vezetésére.” 47 Ekkor már folyt az ostrom: „a törökök császára Fehérvár
várát, avagy Nándor Fehérvárt, amely Magyarország és Szerbia határain helyezkedik
el, és ami úgyszólván egy kapu és első bejárat Magyarországba, ostrom(zárral) körülkerítette
és az ostromot már három hónapja tovább folytatta úgy gondolván, hogy
Szendrő várának (Smiderow) katonáihoz hasonlóan, ellátás és élelem híján meg tudja
szerezni” (Szabó Pál fordításai). 48 E szöveghelyünk lehetővé teszi a török ostrom kez-
43 Ransanus 1999. 115–116; „Hinc enim arma inter se conferebant Hungari, indeque Bohemus, hac
Polonus infestabat Hungariam, alia ex parte Amoractus Turcarum tyrannus eiusmodi discordiarum
nactus occasiones Hungariam ipsam invadere cogitabat” (Index XXIII). Epithoma 1977. 142.
44 Idézi Dlugostól: Gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Első kötet, Pest, 1852. 220.
„nunc impugnacionibus diversis, nunc vero aliorum stimulorum inieccionibus sinistris in se immisisse
adversitatis seminarium pertulerit…” Lásd még: Dlugos 2001. 244. 12–13.
45 Dlugos: Annales seu Cronicae incliti regni Poloniae. Liber duodecimus. Varsaviae, 2001. 248-250. Az
alábbiakban a saját fordításunkban közüljük a vonatkozó részeket. (A továbbiakban: Dlugos 2001. Az
oldalszám után a sorokat is jelölöm.)
46 A 2011 szeptemberében, a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőjének, Dr. Veszprémy Lászlónak
publikálásra elküldött –még meg nem jelent– tanulmányom már tartalmazta e forrásrészeket is.
47 Dlugos 2001. 248. 12–13, 14–15. „Feria sexta in die sancte Marie Magdalene Wladislaus rex ex Alba
Regalis egressus, sabato Budam pervenit … mansit Bude totam estatem et autumnum, negociis et
disposicionibus Regni sui Hungarie semper intendens…”
48 Dlugos 2001. 248. 16–20. „cesar Turcorum castrum Albam Regalem seu Nander Albam in confi nibus
Hungarie et Rascie situm, quod est quidam portus et primus in Hungariam introitus, obsidione
vallaverat obsidionemque ipsam tribus iam mensibus continuaverat, extimans illud in similitudinem
castri Smiderow viribus, largicione vel victualium defectu posse conquirere”
ősz 115