Tizenkét év - II. kötet

MATEMATIKA-INFORMATIKA 11
vés volt. Az új egyetemen lehetõség nyílt a doktori cím megszerzésére, és
a magyarok nagy többsége ki is használta ezt. (Aki nem tudott doktorálni,
távozott az egyetemrõl.) Egyesek szakmai elismertsége jelentõsen növekedett;
ezek, ha lassan is, a ranglétrán feljebb kapaszkodhattak. Mi több, a
70-es évek elején két magyar kollégát is az a megtiszteltetés ért, hogy elnyerték
a német Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíját, amely
fiatal kutatók számára a mai napig az egyik legnagyobb kitüntetés.
A hetvenes évek elején engedélyezték, hogy három alaptantárgyat magyarul
is lehessen tanítani a kolozsvári egyetem matematika karán. Mivel
égetõen szükség volt magyar nyelvû szakirodalomra, és Dáné Tibor szerkesztõ
jóvoltából a kolozsvári Dacia Könyvkiadónál a feltételek adva voltak,
született néhány matematikai tárgyú könyv, amelyek túlmutatva a szigorúan
vett tankönyvi kereteken, hozzájárultak az erdélyi magyar tudományosság
ápolásához (Benkõ 1975; Maurer–Virág 1976; Balázs–Kolumbán 1978;
Radó–Orbán 1981; Cseke 1982). Az 1920–1983 közötti idõszak erdélyi matematikai
eredményeirõl Maurer Gyula (Maurer 1988) számol be.
Az 1989-es változás éppen az utolsó órában következett be, amikor a
karon már csak nyolc magyar anyanyelvû tanár tanított. 1990-tõl kezdve,
ádáz küzdelmek után, sikerült a magyar nyelvû oktatást karunkon évrõl
évre bõvíteni. Minden újabb tantárgyért külön meg kellett küzdeni. Az
informatika magyar nyelvû oktatását csak nagy erõfeszítések árán sikerült
kiharcolni, részben azért, mert a korábbi években az informatikát a
„nemzeti titoktartás” mítosza lengte körül, így a fordulat évében az egyetemen
mindössze egy magyar informatikus dolgozott.
Tíz év után elértük, hogy a magyar tagozat struktúrájában egyenrangú
a románnal. Például, karunkon most már van magyar nyelvû mesteri képzés
is. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a magyar tagozat, sajnos, csak
a hallgatók szintjén létezik. Nem sikerült kiharcolnunk a magyar nyelvû
tanszékeket, így karunkon nincs önálló szakmai irányítás sem. A magyar
kollégák különbözõ tanszékeken dolgoznak, ott kisebbségben vannak, s
mivel a döntéseket többségi határozattal hozzák, nap mint nap lehetõségük
nyílik politikai bölcsességük bizonyítására. Karunkon 1990 óta egyetlen
magyar tanszékvezetõ sem volt. Ez nem a magyar kollégák szakmai színvonalának,
hanem a sajátos román demokráciának a következménye.
A magyar nyelvû matematikai és informatikai oktatás kibõvítése azzal
az örvendetes következménnyel járt, hogy a magyar oktatók száma
megsokszorozódott. Többnyire tehetséges fiatalok kerültek a karra, akik
közül idõközben már többen doktoráltak, míg mások – kivétel nélkül –
doktoranduszok. Így megteremtõdtek a feltételek a tudományos kutatás