Tizenkét év - II. kötet

FIZIKA 33
ciójára alkalmazta (Nagy L. 1992a), de igazán lényeges újdonságot ez a
módszer a kételektron-átmenetek terén hozott. Ha a lövedék hatására a
molekulában kétszeres ionizáció, gerjesztéses ionizáció vagy kétszeres
gerjesztés játszódik le, a molekula disszociál. A szétrepülõ protonokat
detektálni lehet, és így ezen folyamatok esetén meg lehet kísérletileg határozni
a hatáskeresztmetszetnek a molekulatengely irányától való függését.
A kétcentrumú hullámfüggvényekkel számolva ezt a függést elméletileg
is lehet tanulmányozni (Nagy L. 1992b). Mivel az eredmények nem
voltak kielégítõek, az alkalmazott hullámfüggvények tökéletesítésére volt
szükség, amelyekkel a kétszeres ionizációt és gerjesztéses ionizációt
(Nagy L. 1994), valamint a kétszeres gerjesztést (Bodea 2000) tanulmányozták.
Túl kellett lépni az általánosan alkalmazott függetlenelektronközelítésen,
mely a két elektronból álló rendszer hullámfüggvényét
egyelektron hullámfüggvények szorzataként írja le. Figyelembe vették az
úgynevezett konfigurációs kölcsönhatást, és a hidrogénmolekula hullámfüggvényét
több konfiguráció (szorzathullámfüggvény) lineáris kombinációjával
közelítették. Ez lényegesen javított az elõzõ eredményeken.
A gyors töltött lövedékek által indukált többelektron-átmenetek tanulmányozására
Nagy László egy perturbációs módszert dolgozott ki
(Nagy L. 1997a, 1997b, 1999b). A perturbációs sorfejtésben a másodrendû
tagot is figyelembe veszi, és az elsõrendû tagot nagy pontossággal, a
konfigurációs kölcsönhatást is követve számítja ki. Ezt a módszert munkatársaival,
diákjaival sikeresen alkalmazta több különbözõ típusú
kételektron-átmenet esetén. Egyedi eredményeket kapott a hélium gerjesztéses
ionizációja esetén (Nagy L. 1995, 1999c, 2002; Osváth 2000),
ahol elsõsorban azt a kísérletileg észlelt tényt vizsgálta, hogy a negatív lövedékek
nagyobb valószínûséggel okozzák a kérdéses átmenetet, mint az
azonos sebességû pozitív töltésûek. Ezt a lövedék elõjelétõl való függést
az elsõrendû és másodrendû folyamatok interferenciájával lehet magyarázni.
Az elsõ két cikkben (Nagy L. 1995, 1999c) teljes hatáskeresztmetszetet
számítottak, míg egy késõbbi (Osváth 2000) cikkben a kilökött
elektron energiája és szöge szerinti differenciális hatáskeresztmetszet viselkedését
vizsgálták. Mivel az eredmények nem voltak teljesen
kielégítõek, legújabban egy olyan mechanizmust vettek figyelembe a
kételektron-átmenet esetén, amelyet addig elhanyagoltak (Nagy L. 2002).
Ez a TS1 mechanizmus az elektron–elektron kölcsönhatást veszi figyelembe
a rendszer végsõ állapotában. Ezzel a módszerrel a kísérleti értékkel
sokkal jobb egyezést mutató eredményeket kaptak.