Tizenkét év - II. kötet

88 NAGY-TÓTH FERENC–FODORPATAKI LÁSZLÓ
lik 2001), és a levegõ (Bartha et alii 2001) szennyezettségi fokának a kimutatása
és meghatározása élõ szervezetek mennyiségének és állapotváltozásának
tanulmányozásával – ezek képezték az idevágó kutatások tárgyát.
VII. A viselkedéstan (etológia) tárgykörébõl megjelent tanulmány
egyes fõemlõsök zárt térben (állatkertben) való alkalmazkodásának
(„kaptivitásbiológiájának”) megfigyelt adatait közölte (Bálint 1995).
VIII. Megemlékezések
Erdélyi vagy innen elszármazott, maradandó hírnevet érdemlõ növénytani
(Nagy-Tóth 1993, 1998; Pálfalvi 1996; Ruprecht 2001) és állattani
(Kohl 1997; Nagy N. 1998; Sárkány-Kiss 1999) ágazatok kiemelkedõ
mûvelõirõl, valamint a múzeumi élettudományi vizsgálati és oktatási
anyagok gyûjtõirõl jelentek meg méltató írások.
Az élettudományi kutatásokhoz való erdélyi hozzájárulásnak ez csupán
vázlatos áttekintése. A kutatott tárgykörök rendszerezésének szempontjai
változnak, ám egyetlen összefoglalás sem tökéletes, mert bármelyikben
lehetnek átfedések, pontatlanságok.
A rendszerezés elveitõl eltekintve, az erdélyi élettudományoknak ez
a teljesség igénye nélküli áttekintése jelzés értékû a tekintetben, hogy
mely tárgykörök érdekelték legfõképpen a kutatókat, melyek maradtak le
vagy kerültek túlsúlyba, és mekkora lehet a teljesítmények hatásfoka. Kitûnik
e mérlegbõl, hogy a tényleges kutatók viszonylag alacsony számához
képest az utóbbi évtizedben talán többen foglalkoztak rovar- és madártannal
az égetõen szükségesnél. Ezzel szemben lemaradtak vagy
csekély figyelemben részesültek olyan alapvetõen fontos, sajátosan erdélyi
élettudományi kutatások, amelyek közvetlenül érintik a társadalmi
viszonyokat is, és a nép megmaradását is szolgálják. Hiányzanak a mezõgazdasági
élettudományokra tartozó kutatások, csakúgy, mint az erdészetiek,
elsõsorban a gyakorlatban is idejében hasznosítható feltáró munkák.
A tájrendezés, a pusztuló, hajdan csodálatos udvarházi parkok megmentése
még ha foglalkoztatná is a magyar tudománymûvelõket, figyelmeztetõ
írásaik pusztába kiáltott szavak lennének a hatóságok nemtörõdömsége
és elfogultsága miatt. A környezetvédelmi oktató-nevelõ
tanulmányok az állandóan változó hatásoknak megfelelõen mindig naprakészek
kellene hogy legyenek.
Az élettudományok területén a továbbfejlõdés kétségtelenül a molekuláris
biológiában mehet végbe. Ehhez megfelelõ szakképesítésû kutatócsoportok
és költséges mûszerekkel felszerelt laboratóriumok szükségesek. A