Tizenkét év - II. kötet

FÖLDTUDOMÁNY 145
4.3. Vulkanológia
Logikusan kötõdik ez a kutatási ág a magmás kõzettanhoz és a
tefrológiához, de azoknál sokkal több. A szakterület nemzetközileg elismert
két romániai mûvelõje Ioan Seghedi és Szakács Sándor (ez utóbbi
Románia részérõl a Nemzetközi Vulkanológiai Szövetség [IAVCEI] választott
képviselõje). Nyilván a hazai magyar geológusok közt (nemcsak
a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának tanulmányozásában) Szakács
Sándor munkássága a legkiemelkedõbb (Szakács 1994; Szakács–Jánosi
1990; Szakács–Seghedi 1990, 1995, 1998b; Seghedi–Szakács 1991,
1994a, 1995; Karátson et alii 1992; Szakács–Seghedi–Pécskay 1993,
1995; Szakács–Karátson 2000). Igen érdekesek a külföldi radioaktív kormeghatározásokra
szakosodott laboratóriumokban nyert eredmények
(Pécskay et alii 1993, 1995a, 1995b; Juvigné et alii 1994; Moryia et alii
1996), melyek értelmezésénél mindig ott találjuk Szakács Sándort. Ezek
alapján roppant izgalmas története rajzolódik ki a Keleti-Kárpátok vulkáni
felépítményének, mely a pleisztocén végén a Szent Anna-tó krátere révén
még aktív volt.
Más magyar geológus is próbálkozott e különösen érdekfeszítõ kérdéskörrel
foglalkozni, így Tövissi József (Tövissi 1995), László Attila
(László–Kozák–Püspöki 1997) vagy Jánosi Csaba (Ionescu–Jánosi 1998).
4.4. Geokémia és teleptan
Két gyengén fedezett szakterület a romániai magyar geológusok részérõl,
de egyébként is a tárgyalt idõszak ezeknek nem kedvezett. A geokémia
nagy apparátust igénylõ szakág, így érthetõ, hogy inkább értelmezõi,
mintsem kivitelezõi ezeknek a kutatásoknak a hazai magyar
geológusok (Szakács–Gaftoi 1993; Csibi József in: Alderton et alii 1997;
Simó–Nyeste 1999, 2001).
Ércteleptani kutatások alig folynak ma Romániában. A nagybányai
Máriási Zoltán a 90-es években ebben a témakörben írta meg doktori dolgozatát.
Egyébként a hazai vagy elszármazott magyar geológusok ilyen
jellegû közleményei jobbára korábbi kutatások eredményeire támaszkodnak:
így Kalmár János (Kalmár–Lelkes–Felvári 1991; Manilici–Kalmár
1992), Antal Péter (Rãduþ et alii 1992), Valdman István (Valdman 1993),
Réthy Károly (Réthy 1998, 2001), Tövissiné Losonczi Ibolya (Tövissiné
Losonczi 2001) dolgozatai.