Tizenkét év - II. kötet

314 PÉTER MIHÁLY
1.1. Virológiai kutatások
A Mikrobiológiai Tanszék leghosszabb ideig és legalaposabban kutatott
témája a vírushepatitisek kóroktana, pontosabban a hepatitis infectiosa
esetekbõl izolált vírusok jellemzõinek tanulmányozása volt. E téma kutatása
az 1960-as években kezdõdött és ma is tart, mindvégig László János vezetése
mellett. A kutatásba a tanszék minden tagja bekapcsolódott (Péter
Mihály, Both Júlia, Ábrahám Sándor, Bálint Ernõ, Domokos Lajos, Sebe Béla,
Monica Sabãu, Paál Györgyi, Sanda Piros, Bedõ Sándor), ezen kívül a
kutatásokban részt vett az Elektronmikroszkópos Laboratórium vezetõje
(Filep Gyõzõ), a Szövettani Tanszék (Almási Zsuzsa), valamint a Fertõzõ
Betegségek Klinikája (Kasza László, Palencsár Antal).
A szerzõk elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a vörösvérsejtek felületén
10–20 nm nagyságú részecskéket találtak. A betegek székletébõl
származó sejttenyészeten hasonló vírusokat észleltek, melyek a rekonvaleszcens
savóval reakcióra léptek (László 1962). Igazolták a hepatitises
esetekbõl izolált vírusok tenyészthetõségét sejtkultúrákban, és kimutatták
a vírusok szabályos elrendezõdését a fertõzött sejtek citoplazmájában
(László 1965). A továbbiakban a sejttenyészetekben nyert és formalinnal
inaktivált vírusok immunogén hatását hörcsögökön vizsgálták. Az eredmények
megerõsítették a vakcina védõhatását az élõ hepatitis vírussal
szemben (László 1966). Ugyancsak hörcsögökön végzett kísérletek
alapján rámutattak arra, hogy az adenovírusok a hepatitis infectiosa esetekbõl
izolált vírusokkal társítva, helper szerepet játszanak. A szerzõk,
vizsgálataik e szakaszának lezárásaként, beszámoltak arról, hogy a KBsejtvonalon
számos vírustörzset izoláltak és igazolták a hepatitis-A-vírus
tenyészthetõségét. A vírus mérete 27 nm, RNS-t tartalmaz és, 0,4%-os
formalin inaktiválja.
Az 1990-es években az eredeti kutatócsoportból már csak hárman
(László János, Sanda Piros, Filep Gyõzõ) folytatták a hepatitis vírusok
vizsgálatát. Hét HBs pozitív szérumot HeLa és primer emberi sejtkultúrán
tenyésztve megállapították, hogy a sejteken 14 nap múlva elváltozások
jelentkeztek. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok során a sejtek
magjában 30–40 nm nagyságú részecskéket lehetett megfigyelni (László
1993). E vizsgálatokat folytatva 11 HBs pozitív savóból 3 esetben antidelta
fluoreszcens savót felhasználva megállapították, hogy a fertõzött
sejtek magjában jelen voltak a vírusantigénre jellemzõ elváltozások. Az
elektronmikroszkópos vizsgálatok egyes sejtek magjában 30–40 nm nagyságrendû
részecskék jelenlétét igazolták (1994a).