Tizenkét év - II. kötet

NAGY LÁSZLÓ
AZ ERDÉLYI MAGYAR FIZIKUSOK
LEGJELENTÕSEBB KUTATÁSI EREDMÉNYEI.
1990–2001. 1
1. Elõzmények
A fizika mûvelésének, a tudományos kutatásnak jó hagyománya van
Erdélyben, Romániában. A magyar kutatók is nagymértékben kivették a
részüket ebbõl a munkából.
A XX. század második felében a fizika egyetemi oktatása Romániában
négy helyszínen történt magas szinten: a kolozsvári Bolyai és Babeº
egyetemeken, majd a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen, illetve a bukaresti,
a temesvári és a jászvásári egyetemeken. A hatvanas, hetvenes és
nyolcvanas években mind a négy helyszínen tanultak magyar diákok, elsõsorban
román nyelven. A kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetemen
korlátozott mértékben létezett magyar nyelvû oktatás, a nyolcvanas
években a diákok 5 általánosfizika-elõadást hallgathattak magyarul.
Az egyetemi oktatók és a kutatóintézetekben dolgozó tudományos
kutatók magas szinten végezték munkájukat. Ennek ellenére a nyolcvanas
években már igen kevesen publikáltak rangos nemzetközi folyóiratokban.
Ez elsõsorban adminisztratív és politikai okokra vezethetõ viszsza.
Ezért sajnos az erdélyi magyar fizikusok és eredményeik nem váltak
világszerte ismertté. Ugyanakkor sok kitûnõ szakkönyv született. Ilyenek
voltak Bódi Sándor: Elektronikai alapismeretek (1983), Dezsõ Gábor–Lázár
József: Variációszámítás a fizikában és a technikában (1988), Gábos
Zoltán: Az elméleti fizika alapjai (1982), Kovács Kálmán: A fény elméletben
és gyakorlatban (1985), A holográfia (1982), Koch Ferenc: Atomfizikai
alapismeretek (1980), Toró Tibor: A neutrínó (1976), Nicula Alexandru–
Puskás Ferenc: Dielectrici ºi feroelectrici (1982), és a többek által szer-
1 Köszönetemet fejezem ki Darabont Sándor, Gábos Zoltán, Karácsony János és
Néda Zoltán kollégáimnak, akik a kézirat véglegesítésében segítségemre voltak.