Tizenkét év - II. kötet

BIOLÓGIA 73
Az erdélyi élettudományok XIX. század végi legkiválóbb képviselõit,
Kanitz Ágostot, Istvánffi (Schaarschmidt) Gyulát és Apáthy Istvánt
mindkét kolozsvári intézmény egyenlõ mértékben magáénak tartotta, s
joggal, mert miként az intézmények, õk is nagy ügybuzgalommal ugyanazt
a célt szolgálták.
6. Az I. világháború befejezését követõ „politikai fordulattal az egyetem
alkalmazottai állástalanokká váltak […] a hatalomváltoztatással járó
szigorú ostromállapot lehetetlenné tette a szakosztályi életet” (Balogh
1937). Az erdélyi magyarság intézmények nélkül maradt, mûvelõdése lehetetlenné
vált. A természettudományok mûvelése csaknem teljesen a
népszerûsítés szintjére esett vissza.
7. A katasztrófa véglegessé válását Észak-Erdélynek az anyaországhoz
való visszacsatolása (1940) akadályozta meg (részben és ideiglenesen).
„Hazajött a Tudományegyetem. Visszaállt a régi rend. Az Erdélyi
Múzeum-Egyesület gyûjteményeinek igazgatása is visszarendezõdött.”
(Nyárády 1941–1944) Az élettani intézmények élére visszakerültek a román
megszálláskor elûzött szakemberek. Õk biztosították a tudománymûvelés
folytonosságát, de még inkább a megújulást és a korszerûsítést
(Bisztray et alii 1941; Cseke–Hauer 1999).
8. A II. világháború vége a négy évig virágzó magyar egyetemet is elsodorta.
A megszálló orosz és román katonaság mögött visszaszivárgó
román hatóság az egyetem teljes vagyonát (épületek, laboratóriumi berendezések,
könyvtár) kisajátította, az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyûjteményeinek
anyagát elkobozta (Faragó et alii 1999). A magyar mûvelõdés
végleges felszámolását Románia nemzetközi kényszerhelyzete akadályozta
meg, s ennek tulajdonítható, hogy engedélyeznie kellett a magyar
nyelvû felsõoktatást. A magyar egyetem jogfolytonosságát kizárandó a
407/1945. május 28.-i királyi törvényrendelet kimondta: „Kolozsvárt
1945. június 1-i hatállyal magyar elõadási nyelvû állami Tudományegyetem
létesül”. És hogy még nyomatékosabbá váljék az egyetem új, kezdõ
minõsítése, a 347101/1945. dec. 11. sz. rendelet az új egyetemet Bolyai
Tudományegyetemként nevezte meg (Faragó 1999). Kezdetinek nyilvánítani,
ehhez inkább cinizmus, mintsem szellemesség kellett, hiszen a
három épületen kívül (De Gerando, Marianum, Közgazdaság) az állam
semmit sem adott. A szükséges eszközök az erdélyi magyarság közadakozásából
kerültek ki. „Különösen nehéz helyzetbe került az állattan és a
növénytan tanszék. Értékes tanszéki felszerelésüket át kellett adniuk a
román egyetemnek.” (Faragó 1999) Ez volt az az idõszak, amikor egy mikroszkóp
körül 3-5 hallgató végezte a gyakorlati anyag vizsgálatát.