Tizenkét év - II. kötet

ORVOSTUDOMÁNY 305
gonadotrop hormonok és a prolaktin szekréciójára, illetve a szexuális
(ösztrális) ciklus lefolyására és zavaraira. Megállapították, hogy adrenerg
mechanizmusok serkentik az LHRH szekrécióját a hypothalamusban,
míg a dopamin és a szerotonin gátolja mind ezt a folyamatot, mind a
hipofízis prolaktinszekrécióját (Kun I. Z. et alii 1977; Kun I. Z.–Feszt
1986). Kísérleti eredményeik alapján egyes dopamin-antagonisták (pl. Ldopa,
bromocriptin, lisurid) klinikai alkalmazást nyertek amenorrheák,
mastopathiák, potenciazavarok kezelésében. A petefészekhormonokkal
kapcsolatban kimutatták, hogy az ösztradiol, progeszteron, noretiszteron
egyaránt csökkenti a fájdalomérzést és növeli egyes fájdalomcsillapító
szerek hatását (Kun I. Z. et alii 1996). A szelektív szerotonin-rekaptációt
gátló antidepresszáns gyógyszerek közül a fluoxetint és a fluvoxamint alkalmasnak
találták elhízott betegek fogyókúrájának az elõsegítésére (Kun
I. Z.–Kun I. 1999). Két gombaellenes imidazolszármazék, a ketoconazol
és miconazol helyi alkalmazásakor azt észlelték, hogy antiandrogén hatásuknál
fogva gátolják a szõrzet növekedését, de ugyanakkor reszorbtív
mellékhatásokat is elõidéznek (Kolcsár et alii 1996).
2.1.3. A simaizom-farmakológia két preferált objektuma a genitális
traktusban a vas deferens és a méh simaizomzata. Elõbbi az adrenerg és
az opioid neurotranszmitterek vizsgálatára alkalmas volta miatt, az utóbbi
szülészeti-klinikai jelentõsége folytán. Tanszékünk munkatársai közül
Brassai Attila – oxfordi ösztöndíjasként – az adenozin-trifoszfátnak (ATP)
mint a noradranalin mellett jelentõs kotranszmitternek a szerepérõl közölt
eredeti kísérleti adatokat (Brassai–Cunnane 1992). Kun és munkatársai
a méh összehúzódásait gátló béta-adrenerg agonista szerek fõbb képviselõit
hasonlították össze in vitro kísérletben, kimutatva a fenoterol
hatékonyságát. Ifj. László József (1994, 1998) doktori értekezésében in
vivo, in situ módszerekkel tanulmányozta méhösszehúzó (oxitocin,
prosztaglandinok) és méhellazító anyagok (béta-adrenerg stimulánsok,
kalcium-antagonisták, magnézium) szimultán hatását az uterus dinamikájára
és a szív mûködésére, a magzat és az anya élete szempontjából
egyaránt nagy fontosságú összefüggésekre mutatva rá.
2.1.4. A vérkeringésre vonatkozó korábbi kísérletes kutatások után,
tanszékünk 1992-tõl az alsóvégtagi idült elzáródásos arteriopátiák gyógyszeres
kezelésével kapcsolatos klinikai farmakológiai vizsgálatokban vett
részt. Ezek a vizsgálatok igazolták azt a feltevést, hogy más értágító szerekkel
szemben a kalcium-antagonisták (fõleg az amlodipin) és az angiotenzin
konvertáló enzimet (ACE) gátlók (fosinopril stb.) hemodinamikai és
reológiai hatásuk folytán bõvítik a farmakoterápia lehetõségeit: a sziszté-