Tizenkét év - II. kötet

50 KÉKEDY NAGY LÁSZLÓ–MAJDIK KORNÉLIA
(betûrend szerint sorolt) vegyészek tudományos kutatási eredményeinek
tükrében mutatjuk be. A tudományos publikációk listája sem kimerítõ,
egy-egy szerzõnek a megadott periódusban megjelent legjelentõsebb közleményeire
szorítkozik. A következõkben tehát a bemutatást e szempontok
szerint fogjuk végezni.
1. Szervetlen kémia
Dr. Forizs Edit egyetemi docens a Babeº–Bolyai Tudományegyetem
Kémia és Ipari Kémia Karának Szervetlen Kémia Tanszékén oktat. Egyik
kutatási területe analitikai kémiai jellegû: nemkonvencionális konduktometriás
cellák alkalmazása a titrálás egyenértékpontjának meghatározására.
Ez irányban munkatársaival egyszerû, gyors eljárást dolgoztak ki
különbözõ gyógyszerek Pb és Cd szennyezõdésének meghatározására,
valamint a tioszulfát ion merkurimetriás meghatározására (Mirel et alii
1997; Muzsnay–Forizs–Veress 1996).
Fõ kutatási területe a szervetlen kémia; a koordinációs kémia témakörébõl
a biológiailag aktív diazepam, nitrazepam, oxazepam, valamint a
teofillin, mint ligandumok, Cu, Ni és Co komplexeinek elõállítását és szerkezetét
vizsgálja. Neki sikerült elõször e vegyületeket oldatból szilárd,
kristályos formában elõállítania és termikus viselkedésüket tanulmányoznia,
FTIR-, ESR-, XRD-, IR-technikákkal pedig pontos szerkezetüket meghatároznia.
Késõbb elõállították e komplex vegyületek más ligandumokkal
alkotott analógjait is, melyek szerkezete a DNS szerkezetéhez hasonló,
így ezek modellvegyületekként alkalmazhatók a Cu és DNS közötti kölcsönhatások
tanulmányozására (Gál et alii 1998; Bombicz et alii 1997).
Másrészt e vegyületek tanulmányozása közelebb visz a réz ionok biológiai
hatásának, valamint a gyógyszerek által a szervezet Cu-háztartásában
betöltött szerepének a megértéséhez (Bombicz et alii 2001).
Dr. Várhelyi Csaba a Babeº–Bolyai Tudományegyetem címzetes nyugalmazott
egyetemi docense, kutatási területe ugyancsak a koordinációs
kémia. Több évtizede foglalkozik már új komplex vegyületek szintézisével,
azok szerkezetének, valamint fizikai, kémiai és termodinamikai sajátosságainak
meghatározásával. Munkatársaival a megjelölt idõperiódusban
a kobalt (III) különbözõ alifás dioximokkal és etiléndiaminnal, mint
ligandumokkal, elõállított kelátkomplexeit tanulmányozták, szerkezetük
felderítésére a FTIR-, UV-, NMR-technikákat alkalmazták (Várhelyi et alii
1992; Várhelyi–Zsakó–Várhelyi, jr. 1998). Követték a ligandumok természetének
és szerkezetének hatását a kialakult fém–ligandum kötés erõs-