Tizenkét év - II. kötet

148 WANEK FERENC
1990a, 1994, 1995a, 1995b, 1995c, 1996a, 1996b, 1997c, 1997d, 1998a,
1998c, 1998d, 1999a, 2001; Givulescu–Czier 1990). A tevékeny diákok
közül Fehér László próbálgatja – Rãzvan Givulescu irányításával – ezen a
szakterületen szárnyait.
Az õséletnyomok (paleoichnológia) egyetlen erdélyi magyar kutatója,
Sylvester Zoltán (Buatois–Mánganos–Sylvester 2001) ma Amerikában él.
4.6 Rétegtan (sztratigráfia)
Nyilván fontosság és foglalkoztatottság szempontjából a biosztratigráfia
áll elsõ helyen.
A prekambrium és a paleozoikum rétegtanának az erdélyi magyar
geológusok között nincs gazdája. Igaz, vadászterülete s piaca is gyér. A
mezozoikum biozonációja is az e téren publikálónak inkább kirándulási
területe. A jura rétegtanával Mészáros Miklós és Czier Zoltán foglalkozott
(Mészáros–Barbu–Codrea 2000; Czier 1997a). A (felsõ)kréta üledékek rétegtanát
a legalaposabban Szász László vizsgálta (Ion–Szász 1993, 1994;
Ion et alii 1997a, 1997b, 2000), de foglalkozott vele Mészáros Miklós és
Forray Ferenc is (Mészáros–Chira 1994; Forray–Bucur 1997).
A paleogén üledékek biosztratigráfiáját Mészáros Miklós (Mészáros
1991b, 1992, 1994, 1995b; Moisescu–Mészáros 1991; Ionesi–Mészáros
1995; Mészáros et alii 2001) és Wanek Ferenc (Rusu et alii 1993) kutatta. A
terület romániai kiválóságai a tárgyalt idõszakban Mészáros Miklós mellett
Anatol Rusu, Victor Moisescu, Liviu Ionesi és Gheorghe Bombiþã voltak.
A neogén biozonációban meghatározó szerepe van a nannoplanktonnak,
a puhatestûeknek, a foraminiferáknak (likacsoshéjúaknak) és a
kagylósrákoknak. Tehát azok a kutatók hatékonyak ebben a témában, akik
a jelzett kövületcsoportokkal foglalkoznak. Az Erdélyi-medence tengeri
miocénkori üledékeire vonatkozó romániai szakirodalomban – megítélésünk
szerint – e témában ma elsõsorban Gheorghe Popescu és Nicolae
Filipescu, másodsorban Mészáros Miklós és Victor Moisescu eredményei a
mérvadók. A legaktívabb Mészáros Miklós volt (Mészáros 1991a, 1992,
1994, 1995a, 1995c, 1995d, 1997a, 1997c; Mészáros–Filipescu 1991; Mészáros–Ianoliu–Nicorici
1991; Mészáros–Nicorici–Ianoliu 1991, 1997;
Mészáros–Moisescu 1991a, 1996; Mészáros–Petrescu–Mârza 1991; Mészáros–ªuraru
1991; Nicorici–Huicã–Mészáros 1993; Nicorici–Mészáros
1994; Mészáros–Ghergari–Chira 1994; Mészáros–Ghergari–Strusievicz
1994; Mészáros–Popa 1995; Mészáros–Chintãuan 1996b), mellette még