Tizenkét év - II. kötet

FÖLDTUDOMÁNY 143
1998), de mások is (László–Zólya–Dénes 1995; Papucs–Gál J. 1999) kedvet
éreznek e tudományterület mûveléséhez.
Az agyagásványok kutatása rég önállósult. Egykoron Treiber János
próbálta a rájuk irányuló vizsgálatokat a kolozsvári tudományegyetemen
meghonosítani. Mivel ezek mûszerigényes munkák (röntgendiffrakciós
készülék, elektronmikroszkóp, DTA), Erdélyben ma nehéz felvállalni. A
Budapestre áttelepült és a Magyar Állami Földtani Intézetnél dolgozó
Kovács-Pálffy Péternek lett ez a szakterülete (Földvári–Kovács-Pálffy
1994; Kalmár–Kovács-Pálffy–Földvári 1997; Kovács-Pálffy–Földvári–Baráth
2000).
Szintén önálló szakággá nõtte ki magát az üledékes kõzetek nehézásványvizsgálata.
Ezzel a legkomolyabban Hadnagy Árpád foglalkozik (Hadnagy
1990, 1991, 1992), de egy dévai geológus technikus, Veress Jenõ is
részt vett ilyen jellegû kutatómunkákban (Galcenko–Veress–Velcior 1992),
újabban pedig Kovács Alpár végzõs diák látszik ezt felvállalni.
A magmás kõzettan területén már jobban állunk. Egyik örök téma a
ditrói szienitmasszívum kõzettana. Ennek elkötelezett kutatója Jakab
Gyula (Jakab Gy. 1996, 1998), majd a 90-es évek elejétõl a Szegedre áttelepült
Pál-Molnár Elemér értelmezte újra a masszívum kõzeteinek sokat
vitatott eredetét és korát (Pál-Molnár 1992, 1994a, 1994b, 1994c, 2000).
Újabban két, Kolozsváron frissen végzett, Bukarestben mesterizõ fiatal,
Márton István és Fall András karolta fel a témát.
A Maros-árok és a Keleti-Kárpátok mezozóos ofiolitos óceáni bazaltjainak
kutatásában magyar geológus nem vesz részt. A késõkréta
mészalkáli magmás kõzetek, a banatitok kutatásában is gyéren szerepelnek
geológusaink (Szakács Sándor in: Roºu et alii 2001). Ezen túl a fiatal
Simó György és Nyeste Cristian páros az egyetlen, mely a tárgyalt idõben
közölt e téren (Simó–Nyeste 1999).
A Keleti-Kárpátok harmadkori mészalkáli vulkáni kõzeteinek petrográfiájával
a Szakács Sándor és Ioan Seghedi páros foglakozik (Downes et
alii 1995; Seghedi–Szakács–Mason 1995; Mason et alii 1995, 1996;
Vaselli et alii 1995). Már korábbi megállapításaik a kõzetek kémiai jellegének
észak–dél irányú folyamatos módosulásával, és ennek szerkezeti
összefüggéseivel kapcsolatban széles körû nemzetközi elismerést váltottak
ki. De László Attila és a Simó–Nyeste páros is hozzászólt a témához
(László–Kozák–Püspöki 1998; Simó–Nyeste 2001).
Az erdélyi magyar geológusok egyik nagy adóssága a metamorf kõzettan,
melynek egyetlen hazai magyar mûvelõjeként Mosonyi Emília maradt
a pályán (Balintoni–Mosonyi–Puºte 1998). Pedig a 80-as években parázs vi-