Tizenkét év - II. kötet

34 NAGY LÁSZLÓ
Érdekes eredményekre vezetõ számításokat végeztek a héliumatom
kétszeres gerjesztése esetén is (Bodea 1998). Az elektronok közötti korrelációs
kölcsönhatást mind a kezdeti, mind a végsõ állapot esetén többkonfigurációs
hullámfüggvények használatával tanulmányozzák. A számított
hatáskeresztmetszet-értékek jól egyeznek a kísérleti értékekkel.
Ugyanazt a módszert a lítiumatom belsõ héjának gerjesztésére is használták
(Nagy L. 2000), hasonlóan jó eredménnyel.
Megemlítjük még a fullerénmolekula ionizációjának a tanulmányozását
is. Erre a különleges molekulára egy gömbszimmetrikus modellt
dolgoztak ki, és a számításokhoz a torzított hullámú Born-közelítést
használták (Koncz 1997).
Az atom- és magfizikában használatos igen fontos eszköz a tömegspektrométer.
A spektrométerbe behatoló, felgyorsított ionnyalábot elektromos
és mágneses mezõk segítségével eltérítik, majd az ionok egy Faraday-kalitkába
jutva mérhetõ elektromos áramot keltenek. Az eltérítés
mértéke függ az ionok tömegétõl és töltésétõl. Így ez az eszköz alkalmas arra,
hogy az ionok tömegét meghatározza, és ennek alapján a spektrométerbe
kerülõ iont azonosítsa. A tömegspektrometria az egyik legérzékenyebb
módszer egy anyag összetételének a vizsgálatára, mert segítségével a mintában
csak nyomokban jelen levõ atomokat, molekulákat is ki lehet mutatni.
A tömegspektrométer segítségével például a levegõben található szenynyezõ
anyagok milyenségét és koncentrációját is meg lehet határozni.
A tömegspektrométerek egyik legnevesebb hazai szakértõje Ioanoviciu
Damaschin, a kolozsvári Molekula- és Izotópkutató Intézet I. fokozatú
kutatója, a BBTE társult professzora, aki magyar nyelven tart elõadást
a fizika szakos diákoknak. Elsõdleges kutatási területe a tömegspektrométerek
tervezése és mûködésének vizsgálata, vagyis az úgynevezett ionoptika,
amely az ionok mozgásának a leírásával foglalkozik különbözõ
szerkezetû elektromos és mágneses mezõkben.
Több rendben foglalkozott a kettõs fókuszálású tömegspektrométerek
tulajdonságainak vizsgálatával, felbontóképességének javításával
(Ioanoviciu 1992). Bebizonyította, hogy egy egyszerû kondenzátorlemezpáros
alkalmazásával egy egyszeres fókuszálású spektrométer kettõs fókuszálásúvá
alakítható át, miközben felbontóképessége 2–4-szeresére nõ
(Ioanoviciu 1995a). Az elméleti számítások alapján jó tulajdonságokkal
rendelkezõ tömegspektrométert sikerült építeniük (Ioanoviciu 1995c).
Ioanoviciu Damaschin legbecsesebb publikációi a TOF (time-offlight)
spektrométerek tanulmányozásával foglalkoznak. Ezen spektrométerek
a különbözõ tömegû ionokat nem térben, hanem idõben választ-