Tizenkét év - II. kötet

30 NAGY LÁSZLÓ
gén használata miatt, amelyek tartalmazhattak egy kevés oxigént. NaCl
és KCl esetén kb. 3 kg tömegû és 8–10 cm átmérõjû kristályt is elõállítottak,
amelybõl ipari hasznosítású ablakok készültek.
Egy másik cikkben Darabonték az (NH 4 ) 2 [AlF 5 ·H 2 O] egykristály sikeres
növesztésérõl számolnak be (Darabont 1995). A kristály szerkezetét,
szimmetriáját az infravörös spektrum és paramágneses rezonancia segítségével
vizsgálták. Megállapították a szennyezõdések disztorziós hatását
a kristályrácsra, fontos adatokkal járulván hozzá az ilyen típusú kristályokra
vonatkozó ismereteink gyarapításához.
Darabont Sándor munkatársaival más érdekes egykristályokat is tanulmányozott.
Ilyen a kvázi egydimenziós RbCP(FHF), amelynek fontos
tulajdonságait állapították meg paramágneses rezonancia segítségével
(Knorr 2000).
Egy másik jelentõs kutatási területe Darabont Sándornak a magas hõmérsékletû
szupravezetõk elõállítása és tanulmányozása. Az utóbbi évtizedben
nagy érdeklõdés övezte a viszonylag magas (70–80 K) hõmérsékleten
is szupravezetõ tulajdonságokat mutató oxid típusú anyagokat.
Darabont Sándor és kollégái laboratóriumukban elõállították ezeket a szupravezetõket,
majd különbözõ tulajdonságaikat tanulmányozták. Mivel a magas
hõmérsékletû szupravezetésnek máig sincsen általánosan elfogadott átfogó
elmélete, ezért minden kis részletkérdés tisztázása elõbbre viheti a
tudományt, mind elméleti, mind gyakorlati, technológiai szempontból.
Az egyik fontos módszer, amellyel a szupravezetõ kerámiák tulajdonságait
tanulmányozták az elektronspin-rezonancia. Ennek a módszernek
a segítségével egy mágneses mezõbe helyezett atomhoz vagy ionhoz
tartozó elektron két spinállapota közötti energiakülönbséget lehet
nagy pontossággal mérni. Ha az atom vagy ion molekulában, illetve esetünkben
kristályrácsban található, a szomszédos atomok befolyásolják az
átmenet energiáját, a jellemzõ vonalszélességet. Ezeknek a kísérleti adatoknak
a birtokában következtetéseket lehet levonni a kristály szerkezetére
vonatkozóan. Ezzel a módszerrel egy szupravezetõ kerámiában elhelyezkedõ
Gd ion és szomszédai közötti spincsatolási állandót (Filip
1994), a mágneses kölcsönhatásokat (Filip 1996) és kicserélõdési kölcsönhatásokat
(Kessler 1997; Giurgiu 1999) tanulmányozták sikerrel.
Fontos elõrelépésrõl számolhatunk be különbözõ urániumvegyületek
elõállítása és tanulmányozása terén is. Amint tudjuk, a maghasadáson
alapuló atomerõmûvek elsõsorban az urániumot hasznosítják, konkrétabban
ennek a 235-ös izotópját. Azonban a természetes uránium ezt
az izotópot csak 0,7%-ban tartalmazza. Az atomerõmûvek egy részében