Tizenkét év - II. kötet

332 BRASSAI ZOLTÁN
elõnyös haemorrheologiai hatás ennek a – hipertónia kezelésében egyébként
széles körben ismert és elismert – gyógyszercsoportnak egyben új
alkalmazási területet is nyújt (Brassai A. et alii 1998, 1999, 2000; György
1997; György et alii 1998; Makó–Brassai A.–Brassai Z. 1998).
Mindezek eredményeként ma az érbetegségek területén Marosvásárhelyt
nemcsak Romániában, hanem Kárpát-medencei vonatkozásban is
referenciaközpontnak tekintik.
A marosvásárhelyi belgyógyászati kutatások természetszerûen nem
korlátozódnak csupán a vaszkuláris patológiára.
A Ferencz László professzor vezette munkaközösség epidemiológiai
vizsgálatokat végzett a városi és falusi lakosság körében annak felmérésére,
hogy milyen magas a hipertónia elõfordulási aránya a különbözõ
környezetben élõ és dolgozó felnõttek között. Külön kutatási témájuk
volt a magas vérnyomás gyakorisága idõs korban, ennek diagnosztikai vetületei,
a kórismei tesztek érzékenysége és célirányultsága, valamint az
antihipertenzív kezelés lehetõségei (Ferencz 1996, 2000).
Legújabb vizsgálataikban a hipertenzív kardiopátia korai diagnózisával,
annak echokardiográfiás módszerû kimutatásával, valamint a kezelési
módozatokkal foglalkoznak (Ferencz 2000; Germán Salló 2001a, 2001b).
Az Incze Sándor docens vezette kutatócsoport érdeklõdési területe a
szív-elektrofiziológia. Ebben az ágazatban számos úttörõ jellegû munkát
végeztek: egy találmányként elfogadott intrakavitáris elektródával sikerült
regisztrálniuk emberen „in vivo” a jobb kamrából és jobb pitvarból a nonakciós
potenciált. Ezzel a módszerrel egyben új kezelési lehetõségek is
születtek. Ugyanez a munkacsoport tanulmányozta a szív-mikropotenciáloknak
(kamrai utópotenciál, His-potenciál) a testfelületrõl való, vagyis
neminvazív kimutatását. Idevágó vizsgálataik a szívritmus-variabilitás
komputerizált analízisének a kidolgozását és alkalmazási területének meghatározását
célozzák (Frigy–Incze–Brânzãniuc–Cotoi 1996; Incze–Cotoi–Carasca
1992).
Benedek Imre docens munkacsoportja az elsõdleges és másodlagos
cardiomyopathia okozta szerkezeti módosulások következményeit tanulmányozta
az intrakavitáris trombusképzõdésre, valamint a csúcsi
hemodinamikára. További vizsgálataikban elemezték a bal kamra funkciózavarait
dilatatív cardiomyopathiában, ischaemiás szívbetegségekben,
valamint mitrális billentyû-prolapszus eseteiben (szövettani,
kontraszt-echográfiás és farmakológiai vizsgálatok).
Tanulmányozták a pulmonalis transvascularis biopszia lehetõségeit
az egyes tüdõbetegségek kimutatásában, illetve a jobb kamra funkciójá-