Tizenkét év - II. kötet

FÖLDTUDOMÁNY 137
ga jövõbe mutató, a szakember ambíciója pedig ígéretes. Egyre gyakrabban
jelentkezik tudományos találkozókon, de az elmúlt évtizedben még
csak két dolgozata jelent meg teljes terjedelmében nyomtatásban (Miklós
1997; Neag–Miklós 1997).
Egyéb intézmények közül, ahol adott szinten folytatható tudományos
kutatás, a Csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökséget és az ottani,
valamint a marosvásárhelyi talajfeljavító hivatalt (OJSPA = Talajtani és
Mezõgazdasági Tanulmányok Megyei Hivatala) emelném ki. Az elõbbinél
Pásztohy Zoltán dolgozott 1996-ig, amikor átkerült a talajmeliorációs
hivatalba. Egyidejûleg a magyarországi központú távoktatási rendszerben
konzultáló szerepet is betölt. Közölt dolgozatainak tematikája a hidrogeológiára
(Pásztohy 1996) és a Keleti-Kárpátok belsõ medencerendszerének
szerkezeti földtanára (Pásztohy 1999, 2000) terjed ki, bár (a
tudományos szimpóziumokon bemutatott munkái alapján) az õslénytan,
a rétegtan vagy a talajtan sem áll messze tõle. Figyelemre méltó túrakalauz-írói
munkássága is. A Csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökségen
Pásztohyt Makfalvi Zoltán váltotta fel, aki a hargitai IPEG-tõl már nyugdíjasként
ment oda. A jó nevû hidrogeológus eredményei közlésében
igen visszafogott volt az elmúlt évtizedben.
A marosvásárhelyi talajmeliorációs hivatalnál Papp Károly dolgozik.
Rendkívüli képességû parányõslénytanászként indult, de ilyen minõségében
a kedvezõtlen körülmények áldozata lett. Ma megbecsült pedológus.
Államvizsgadolgozatának figyelemre méltó eredményei azonban 20
év után sem vesztettek aktualitásukból (ªuraru–Papp 1997).
A talajtan terén említjük Jakab Sámuel nevét, aki a 80-as évek elejéig
munkahelyén elõdje volt Papp Károlynak. 1995-ben a marosvásárhelyi
Gyümölcstermesztõ Kísérleti Állomás talajtankutatójaként ment nyugdíjba.
Már korábbtól (1993) a nyárádszeredai kertészmérnöki távoktatás lelkes
mindenese, de a Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetemen és a
Babeº–Bolyai Tudományegyetemen is tanít. Hasznos kézikönyvvel gazdagította
a hazai pedológiai irodalmat (Jakab S. 1998). Ugyanitt említjük
meg a kolozsvári, földrajzi végzettségû Géczy Róbert talajtani és kapcsolódó
környezetföldtani kutatásait is (Géczi 1992; Géczi–Jóri 1999).
Jó szakemberek más hivatalokban is mûködnek, sõt dicséretes törekvésük
gyümölcseként dolgozataik is megjelennek. Példaként a Vársonkolyoson
bányageológus Berekméri László (Ghergari et alii 1991a), a
parajdi sóbányánál alkalmazott Horváth István (Horváth 1998) és a Ritkafémek
Autonóm Gazdálkodási Vállalatánál Vaskóhszikláson tevékeny-